Tata nem járt oviba?

Ma reggel Katica itta a kakaóját, és láttam, próbálkozik azzal, hogy ne szürcsöljön, s közben el van gondolkodva. Hamarosan következett is a kérdése:
- Anya, Tata nem jált oviban? Melt mama mondta neki, hogy nem tanultál meg levest enni úgy hogy ne szülcsölj.
Tisztáztuk, hogy ezt jó megtanulni még az óvodába menés előtt, és bizonyára tata is megtanulta, csak időnként jól esik az, ha az ember elengedi magát, és beleszürcsöl a levesébe.

A felújított tordai sóbányában

Mivel Katica orra pár napja be volt dugulva, s a tisztítását sehogy sem akarja engedni, gondoltam, jót tenne neki a tordai sóbánya levegője. Azt tartják, hogy a sóbánya levegőjének magas páratartalma, egyenletes hőfoka, abszolút allergén-, kórokozó mikroorganizmus- és pormentessége, valamint a kedvező koncentrációjú só-aeroszolok kétségtelenül gyógyító hatással van a légzőszervi megbetegedésekre. A felszín alatti mikroklíma elsősorban az asztmásoknak, allergiásoknak, légúti gyulladásos betegeknek ajánlott, de egészségeseknek – sportolóknak, dohányosoknak, s a magunkfajta, szmogot szívó városlakoknak – is jót tesz egy ilyen környezetben megtett séta. Már nyár óta kívánkoztam ide, mert amióta nem látogattuk, felújították, átalakították a sóbányát. Lifttel, óriáskerékkel, csónakázóval bővült a hatalmas bánya, így aztán a látogatók tömegét vonzza, főleg hétvégén. Bántam is, hogy éppen vasárnapra tettük a bányalátogatást, de ezúttal megfogadtuk, hogy máskor csak hétköznap jövünk újra. Hamarosan vissza szeretnénk térni csónakázni.

A kicsiket hordozókendőben vittük le a mélybe, így Katicának viszont végig gyalogolni kellett. Tiltakozott is párszor, kérte, vegyük a nyakunkba, de a sóhomokozás mindenért kárpótolta.

Volt néhány kényszervárakozásunk, mivel a nemrég felújított Mária Terézia-aknába is le akartunk jutni. Emiatt a lefele lépcsőzéshez is, felfele a lifthez is sorba kellett állnunk. Aztán, mivel már eléggé elfáradt Katica és magam is, a bányából való kijutáshoz inkább újra sorba álltunk a liftért. Késő délutánra értünk ki, nagyon megéheztem. Az éhség rossz választásra sarkallt, a bánya mellett levő vengéglőben a kiszolgálás iszonyú pocsék volt. Bár találtunk ott gyerek-etetőszéket Katicának, így ő jól elszórakozott a kapcsokkal, a hosszas várakozás után felszolgált étel azonban egyáltalán nem ízlett nekem. A megrendelt salátákat, s Isti kávéját is elfelejtették kihozni, az enyémet kihozták a leves előtt, a kért két tej helyett egyet kaptam. A számlára viszont rákerült a ki nem hozott kávé, én ilyenkor nem tudom megállni szó nélkül. Itt sem eszünk többé…

Bonchidán Piramis koncerten

A kilencedik Bonchidai Kastély Napok idén augusztus 28-29-én zajlott. Nézegettem a műsort, eléggé színes volt, de nagyjából ugyanazok az állandó programok, akár előző években. Így nem siettük el a kimenést, Katica be volt rekedve, ezért csupán a szombat estére meghirdetett Piramis koncertre érkeztünk meg. Nem sikerült pontosan 8-ra kiérnünk, de nem is kezdték annyira pontosan, a közel másfél órás csúszás miatt azonban jó sokáig kinn maradtunk a kastélyudvarban.

Cucikáék, Melinda, Krisztina, “hosszú hajú” Zsolt és Brinkliék is ott voltak, így a koncert ürügyén, az egy héttel ezelőtti lagzit követően, velük is találkozhattunk újra.

Még a koncert kezdete előtt sikerült megvacsoráztatni Ágicát és Veronikát, szoptatás után hamarosan elaludtak, zavartalanul pihentek a hűvösben. Katica pedig már a kifele úton elaludt. Amikor viszont már javában szóltak a régi Piramis dalok, felvettem Katicát, s ölemben előbbre vittem, hogy közelebbről lássa és hallja, anyja mire bulizott 20-25 évvel ezelőtt. Adtam neki egy kis csokit kedvcsinálónak, lett is kedve tőle, rázta magát a zenére az ölemben.

A műsoron az együttes klasszikus sikerei szerepeltek, többek között olyan legendás rockslágerek mint a “Szabadnak születtem”, “Szállj fel”, “Ha volna két életem” és más ismert dalok, illetve három dalt a kevésbé ismert Erotika c. 1981-es albumról is előadtak.

Magam is beleéléssel énekeltem a régi dalokat, akárcsak a közönség jó része, közben Katócával az ölemben táncoltam. Isti barátokkal beszélgetett a háttérben, a koncertre nem igazán figyelt, sosem volt ő nagy Piramis rajongó.

Sokan voltak, vegyes korosztály, sok idősebb, akik fiatalkoruk egyik kedvenc – ma már legendás – együttesét akarták megtekinteni. A Piramis együttes három régi taggal, Závodi Jánossal, Gallai Péterrel és Köves Miklóssal lépett színpadra, mellettük a betegeskedő Som Lajost Vörös Gábor basszusgitáros, míg Révész Sándort Nyemcsók „Csoki” János helyettesítette. Ez már nem is Piramis, hanem Piramis Plusz, mert Som Lajos névadó nem engedélyezte, hogy nélküle Piramis néven zenéljenek tovább. Hogy miért is alakult így, arról sokat és sokfélét írnak, utólag tájékozódtam. 2006-ban volt Budapesten az Arénában egy nosztalgia koncertjük, s ezt követően Révész Sándor kijelentette, hogy nem kívánja folytatni a Piramis legendát. A Som Lajos variánsa másként szól, konfliktusaik voltak, így nem csoda, hogy az együttes szétesett. Tavaly ősszel a megmaradt három Piramis tag Závodi János, Gallai Péter és Köves Miklós “Pinyó” megalakították a Piramis Pluszt Nyemcsók János „Csoki” énekessel és Vörös Gábor basszusgitárossal, akik addig a Piramix zenekarban léptek fel. Azóta folyamatosan koncerteznek, és sikerük tagadhatatlan a nosztalgiázok körében.

Nekem Csoki énekhangja tetszett, most hallottam őt először, hűségesen közvetítette az egykori Piramis-dalokat, de a betétszövegei rettenetesen unalmasak voltak, egyáltalán nem illettek a 35 éve fellépő három másik Piramis taghoz. Závodi Janó viszont a koncert végén odalopakodott a mikrofonhoz és kissé félénken, de igencsak hatásosan, mély átéléssel beleszólt: “Édes Erdély!”, mintha énekesük beszólásait próbálta volna ellensúlyozni. A visszataps után a “Becsület” c. dal zárta a koncertet, s bár volt “Vissza-Vissza!”-biztatás, a koncert mégis lezárult. Láttunk még egy fáklyás-lovas körmenetet, aztán a babákat átpakoltuk a babakocsiból az autóba, s hazavonultunk.



Három a lány…

Amikor sétálni megyünk a három gyerekkel, s az úton bennünket megszólítókkal tisztázzuk, hogy mindhárom lány (ugyanis sok esetben, még ha szoknyába öltöztettem, akkor is megesett, hogy fiúnak látták lányainkat), akkor megjegyzik, hogy “három a lány”. Sokfelőlről halljuk, fogalmam sincs, miért mondják ezt így, honnan ez az idézet. Ha valaki tudja, tájékoztasson. De most nem is ez a lényeg, hanem inkább az, hogy végre összejött még néhány fénykép a három lányomról. Ritka dolog, mert Katica nem nagyon szeret, nem akar odaállni/ülni a két kistestvére mellé, amikor fényképezni szeretném. Így aztán ezek a képek sosem beállítottak. Íme:

Csalával és Sarolttal játszottak a kis csajok