Mai rajzok

Ma délelőtt vízfestékkel, este meg színes filctollal (de a végén csak a feketével) rajzolt Katica. A délelőtti festéssel gond volt, nem akart önállóan csinálni, ahogy szokta, hanem inkább engem vagy az apját állította oda, hogy fessünk ezt vagy azt, ami éppen eszébe jutott. De este formában volt, egészen meglepő sorozat készült, a már megszokott alakok mellé egy-egy új elem is bekerült. Elkezdte megrajzolni a már átélteket is, például amikor Nomikával és Cucikával csónakázni voltunk. Sok dolog megragadja a képzeletét, az Apja nem győzi szkenelni az újabb és újabb rajzokat.

Itt minden alakot vízre helyezett, s az alsó robusztusabb alakra azt mondta, hogy az Micimackó:

A csónakázást két jelenetben ragadta meg: 1. – amikor a keresztszülőkkel csónakáztunk, 2. – fantázia szüleménye, amikor a családtagjait helyezte külön-külön csónakokba:

És néhány családi jelenet következik, itt Anya és a hasában a babák, illetve van, amelyeket már megszülte:

Aztán Anya, Apa és Kata, meg még egy csomó gyermek:

Ez utóbbi családi kép egyik alakja, az a mellképszerű igencsak meglepett, amikor megláttam:

Ez meg egy gomba:

Nomika és Cucika polgári esküvője

Múlt szombaton tartották a polgári esküvőt Katóca kolozsvári keresztszülei, Nomika és Cucika. Bennünket hívtak tanúnak a Polgármesteri Hivatalhoz, csakhogy mostanában minden kimenő 1-2 óra Katica-féle időhúzással jár. Ahogy meghallja, hogy menni akarunk valahova, nem akar semmit tenni az indulás érdekében, öltözésről meg ne is halljon. Nagy nehezen, sok-sok huzavonával végül elkészültünk.

Egy kis körömvágás is szükséges volt a nagy esemény előtt:

Aztán elindultunk, a Corában kellett vásárolni ezt-azt, majd rohantunk tanúskodni, ugyanis már késésben voltunk, közben behívták volna a házasulandókat, de tanúk nélkül nem lehetett. Végre megérkeztünk, én le is ültem az első fotelbe, így vártuk, hogy behívjanak:

A házasulandó Cucika vidámnak tűnik:

Aztán pikk-pakk összeadták a fiatalokat, még a kis Péterke születése előtt:

Katica is bekísért aláírni a hivatalos papírokat:

Nomika, miután kimondta a boldogító IGEN-t:

Aztán a friss házasok gyakorolják a gyereksétáltatást, nemsokára a sajátjukat vihetik:

A hivatal előterében egy kis fényképezkedés volt, a szülőkkel meg a  testvérekkel:

Virágkoszorúval köszöntötte mindenki az új párt:

Majd estig vidám vendéglőzés következett:

Katica jól szórakozott, evett-ivott és még táncolt is. Estefele viszont mondogatni kezdte: „Anya, haza akalok menni!” Végül a torta bejelentésére csak maradni akart, s miután a finom tortaszeleteket is elfogyasztottuk, hazaindultunk. Otthon a szokásos joghurt-evés után rögtön jött az altatás, mert bizony már fáradt volt a kisleányka.

Az elefántos kirakós

Az elefántos kirakós, ahogy azt Katica nevezi, egy állatos körhintát ábrázol, rajtuk forgó gyerekkel, amikor minden darabja a helyére kerül. Katica ebben már nem szorul segítségre, ugyanis egyedül is ki tudja rakni:

Kukurikú, Anya, kelj fel!

Most, hogy nem kell bejárni dolgozni, megesik időnként, hogy Katica korábban megébred. Felül az ágyban és költ. Ma reggel például ezt mondta:

- Kukulikú, Anya, leggel van, kelj fel! Megvan a pisike, cselélj pelenkát!

10 éves a Klub

Tegnap délután buli volt: a Kismamaklub 10. születésnapját ünnepeltük a János Zsigmond Unitárius kollégium/ Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Mivel a munkaidőm kissé kihúzódott a fél 5-től kezdődő ünnepségig, megkértem Istit, hozza Katicát a buli helyszínére, találkozzunk ott. Én is igyekeztem, ahogy csak tudtam, siettem a színházból, hogy elérjek a rendezvényre. A Sora előtt találkoztam Istivel, Katica a nyakában ült, s ahogy meglátott a kicsi bogár, már távolról mosolygott. Bementünk a díszterembe, s bár fél 5 jóval elmúlt, mégsem késtünk el, mert még tartottak az előkészületek.

Mielőtt rátérnék a buli eseményeire, egy kis klubtörténet: valamikor Herédi Zsolt kispapaként indította útjára ezt a klubot, az ő kisfia már 10 éves. Jelenleg az Életfa Családsegítő Egyesület működteti a Kismamaklubot (régebben Várandósklub volt a neve) és Szabó Kinga irányítja a tevékenységeket. A Kismamaklub először a Mócok útján, a Pro Juventute székhelyén, azután a Farkas utcai református templom gyülekezeti termében, azután a Waldorf Óvodában, az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumban, és az Unitárius Óvodában működött (itt kapcsolódtam be több mint 3 éve én is, amikor Katicával terhes voltam, s heti egy alkalommal terhes-tornára jártam, illetve a meghívott szakemberekkel a terhesség és a babagondozás fontos tudnivalóit sajátítottuk el). A klubnak most önálló székhelye van a Széchenyi-téren, itt tartják a kismamás és totyogós találkozókat.

Az ünnepségen gazdag műsorban volt részünk, az időben érkezők felnőtt- és babapezsgőt fogyasztottak:

Közben kivetítő vásznon pörögtek a klubos rendezvények fotói, illetve a mostani alkalomra begyűjtött családi fotók. Amikor felismert bennünket a kivetített képeken, Katica örömmel mutatta nekünk.

Szabó Kinga köszöntötte a klubos levelezőlista 500. feliratkozóját, a legfiatalabb (tegnap született) kisbabát, és mindazokat, akik támogatták és folyamatosan támogatják a klubot:

László Bakk Anikó és Nistor Krisztina most is fáradhatatlanul tevékenykedtek, bemutatták az alkalomra összeállított zenés ünnepi műsorukat, amelynek keretében bohócot, csendkirályt, zenészeket, régi harangot, kereplőt és mindenféle zenélő kütyüt, köztük összeütögetésre igencsak alkalmas kavicsokat és egyéb kelléket vonultattak fel, gyertyát is gyújtottak, s a résztvevőket is bevonták a közös éneklésbe. Katica ma reggel a konyhában felelevenítette a történteket: „Anya, a tegnap a buliban azt énekeltük, hogy Ég a gyertya, ég, el ne aludjék.”

Katica nem akart közelebb menni, hogy jobban lássa, mi folyik, csak mellőlem figyelte a bohóc piros orrát és a történéseket:

Meghívtak két gitáros srácot és egy énekes lányt is (sajnos, nem tudom, kik voltak ők), néhány dalukra Katica már közelebb merészkedett, nagyon figyelte muzsikájukat, táncolt is:

Burkhardt Imola bűvészmutatványára mindenki közelebb jött:

Katica percig sem lankadt, a látszat csal, mert mindvégig éberen követte az eseményeket.

A gyerekek a Harmadik zenekar népi hangszereket ismertető műsorszámát is nagyon figyelték:

A táncházmuzsika alatt Katica nem állt be a körbe, de egyedül forogva, végig táncolt, s amikor elfáradt, kicsit megpihent a széken.

Végig ott maradtunk, bár a sok ülést én már alig bírtam, időnként egy keveset sétálnom is kellett ahhoz, hogy az utolsó műsorszámot, a tombolahúzást is kivárhassuk. Volt ugyanis két nyerésre váró sorsjegyünk, egy 14-es és egy 131-es. Végül egy Marsupi márkájú babahordozóval és egy Erdélyi Gyopár folyóirat gyűjteménnyel tértünk haza a népes rendezvényről. Nagyon szép és jól sikerült ünnepi műsor volt, hatalmas gratula a szervezőknek! Isten éltesse a Kismamaklubot a továbbiakban is!