Múzeumok éjszakája legókkal

A kolozsvári Néprajzi Múzeum a Múzeumok éjszakája elnevezésű eseményre óriáslegó kiállítással csalogatta be a nem feltétlenül régi népies tárgyak iránt érdeklődő tömegeket. Sok-sok gyereket elhoztak, de a felnőttek is igencsak nagy érdeklődést mutattak a legókból felépített tornyok, gépek, kikötővárosok és hajók színes felhozatala iránt. Végignéztünk mindent, majd az emeleten a roma-fotókiállításnál is elidőztünk. Katica mihelyt megkaphatta a fényképezőgépet a Néprajzi Múzeum minden egyes kiállított részletét alaposan ledokumentálta. Úgyhogy a mi legókiállítás-élményünk még egy hazahozott dokumentációval is gazdagodott.

Ez a kalózhajó volt Katica kedvence:

Válogatás Katica minden részletre kitérő dokumentációjából:

Közben a kicsik is szórakozást kerestek maguknak a hatalmas tömegben:

Amikor kijöttünk, megkérdeztem, van-e kedvük elmenni a  Szépművészeti Múzeumba is, ahol festményeket, szobrokat nézhetnek. Katica vehemensen ellenezte a dolgot, igencsak kifárasztotta ez a múzeumok éjszakájába torkolló nap.

Hanna-Panna köszöntése

Rudiéktól késő délután elindultunk zsúfolt szombatunk másik helyszínére, hogy Hanna-Pannát is köszöntsük. Mire a szivárvánnyal színezett úton odaértünk, Ágica és Veronika elaludtak. Őket az autóban hagytuk, hárman bementünk, hogy köszöntsük a 6 éves Hannát, aki januártól egy csoportba jár Katicával. Sok óvodástárs és más gyerekek is voltak, Katica először nem akart elkeveredni, sem a kezem elengedni. De amikor a tortát behozták, s majd az internetről tettek születésnapi köszöntőt, a gyerekek a Youtube-on hamar elkalandoztak, és következett egy kis Oroszlánkirály nézés, ehhez már nem kellettem Katicának.

Aztán megébredt Ágica és Veronika, ők is találtak szórakozást egy időre:

Már majdnem esti 9 óra volt, amikor elindultunk, hogy még a legókiállítást is megnézzük

Katica szereti Rudiék padlását

Volt egy zsúfolt szombatunk. Délelőtt még befejeztem a pénteki születésnapozás utáni éjszaka abbamaradt pályázati dokumentáció összerakását, majd gyorspostára vittem. Utána Mérára indultunk, mert meghívtak Rudiék. Erre a szombatra nem ez volt az egyetlen meghívásunk, mivel Hanna-Panna születésnapjára is hivatalosak voltunk. És ez a nap volt az, amikor a „Múzeumok éjszakája“ rendezvény keretében az óriáslegó kiállítást is meg lehetett nézni ingyenes belépéssel, ami ugyancsak kihagyhatatlan volt. Így hát a csekélyke 2 óra alvásommal belevágtunk a jövés-menésbe, és nem bántuk meg, mivel a három lány nagyon jól szórakozott.

Rudiéknál a hatalmas és változatos kertben lehetett játszani, és ki is használták az ebből adódó szabadságot a lányok. Katica viszont időről időre felvitette magát a lakás eddig még be nem rendezett felső emeletére, s annak ablakából nézett körül.

Veronika:

Istinek ezúttal is lány jutott, a kis Dorka békésen megült az ölében:

Ágica itt hosszasan elidőzött:

Amúgy mérai falunapokat is ünnepeltek a helybéliek, és amikor jött Misi, Gabika meg Zsokos, hoztak helyi sütésű kürtős kalácsot, amit a lányok nagyon szerettek.

És ha már Katica a manzárdban kezdte, hát a végére is odakerült:

Biciklis kimenő

Gyakran járunk ki sétálni biciklivel. A belvárosban sajnos kevés a nem macskaköves utca, ahol jó lehetne haladni a kis bicikivel vagy a motrokkal, így aztán a kezünkbe kerülnek a kismotrok, és egyéb szórakozást keresnek a lányok. Így jártunk nemrég, amikor a biciklizés végül fényképezkedésbe ment át, a lányok a várfal minden bemélyedésében fotót akartak.

Az indulás:

A megtorpanás a macskaköves utca előtt:

Aztán útunk üregről üregre:

Szerencsés esetben vagy Ágica vagy Veronika visszaül a kismotorra, és hajlandó haladni vele, így csak egyik kismotrot kell gyermekestől ölben cipelni.

Még két torta Katicának

Az óvodai születésnapozás utáni hétvégére, péntekre terveztük Katica születésnapjának itthoni megünneplését. Katica kovásznai keresztszülei, Enikő és Attila, akik jelenleg Tordán laknak, csütörtökre jelentkeztek be, ekkor tudtak jönni Kolozsvárra Katicát felköszönteni. És ekkor került sor az 5-ös gyertya másodszori elfúvására. Erről az eseményről a fényképeket Attiláéktól kaptuk, köszönet érte.

Enikő nagyon finom és szép gitártortát készített:

Katica meg volt hatódva:

A nagyítójával olvasta a köszöntőlapját:

Ötös gyertya kialudt:

Katicának az általa kiválasztott részt szeleteltem:

Így zárult a csütörtöki születésnapozás. Akkor még nem tudtuk, hogy a szombatit el kell halasztani.

Bizony, halasztani kellett az itthonra születésnapot. Mert Katicát pénteken reggel az óvodából el kellett hozni, ment a hasa és hányt is itthon, kétszer is. Aztán Veronika is hányt egyszer. Újra néhány nap diéta következett. Ágica ezúttal nem lett beteg. Katica és Veronika sem gyengültek most el annyira, mint az előző hányással és hasmenéssel járó betegség esetén. Még a hétvégén sikerült kikezelni a lányokat, Katica hétfőn már mehetett újra óvodába. A születésnapozást azonban hétvégére péntekre kellett halasztanunk, egyrészt hogy biztosra ki legyen kezelve a vírus, másrészt az én szerda-csütörtöki projektmenedzsment képzésem és vizsgám miatt.

Pénteken óvoda utánra hívtuk meg vendégeinket, Nusi mamát, Attilát és Renit, Krisztát, Gyulát és Venczelkét, Hanna-Pannát és vele Kristófot, illetve Nomikát és Cucikát a gyerekekkel, ők azonban Petike hasmenése miatt nem tudtak eljönni.

A tortát ezúttal Nusi mama készítette, nagyon szépre sikerült és nagyon finomra is.

Katica nagyon örült:

Gyertyát fújt, miközben már a szél is fújt.

Minden gyerek türelmetlenül várta a lepkeszárnyakból kivágott tortaszeleteket, de nagy sikere volt a szőlőszemeknek is, amit Nusi mama a torta köré szórt.

Mindenkinek köszönjük szépen, hogy velünk ünnepelte meg Katica ötödik születésnapját! És bevallom, tortakészítésben nem vagyok valami jó, ehhez képest, hála Enikőnek és Nusi mamának, Katica gyönyörű tortáknak örülhetett. És vele együtt mi is.