A kilencedik Bonchidai Kastély Napok idén augusztus 28-29-én zajlott. Nézegettem a műsort, eléggé színes volt, de nagyjából ugyanazok az állandó programok, akár előző években. Így nem siettük el a kimenést, Katica be volt rekedve, ezért csupán a szombat estére meghirdetett Piramis koncertre érkeztünk meg. Nem sikerült pontosan 8-ra kiérnünk, de nem is kezdték annyira pontosan, a közel másfél órás csúszás miatt azonban jó sokáig kinn maradtunk a kastélyudvarban.

Cucikáék, Melinda, Krisztina, “hosszú hajú” Zsolt és Brinkliék is ott voltak, így a koncert ürügyén, az egy héttel ezelőtti lagzit követően, velük is találkozhattunk újra.


Még a koncert kezdete előtt sikerült megvacsoráztatni Ágicát és Veronikát, szoptatás után hamarosan elaludtak, zavartalanul pihentek a hűvösben. Katica pedig már a kifele úton elaludt. Amikor viszont már javában szóltak a régi Piramis dalok, felvettem Katicát, s ölemben előbbre vittem, hogy közelebbről lássa és hallja, anyja mire bulizott 20-25 évvel ezelőtt. Adtam neki egy kis csokit kedvcsinálónak, lett is kedve tőle, rázta magát a zenére az ölemben.

A műsoron az együttes klasszikus sikerei szerepeltek, többek között olyan legendás rockslágerek mint a “Szabadnak születtem”, “Szállj fel”, “Ha volna két életem” és más ismert dalok, illetve három dalt a kevésbé ismert Erotika c. 1981-es albumról is előadtak.

Magam is beleéléssel énekeltem a régi dalokat, akárcsak a közönség jó része, közben Katócával az ölemben táncoltam. Isti barátokkal beszélgetett a háttérben, a koncertre nem igazán figyelt, sosem volt ő nagy Piramis rajongó.

Sokan voltak, vegyes korosztály, sok idősebb, akik fiatalkoruk egyik kedvenc – ma már legendás – együttesét akarták megtekinteni. A Piramis együttes három régi taggal, Závodi Jánossal, Gallai Péterrel és Köves Miklóssal lépett színpadra, mellettük a betegeskedő Som Lajost Vörös Gábor basszusgitáros, míg Révész Sándort Nyemcsók „Csoki” János helyettesítette. Ez már nem is Piramis, hanem Piramis Plusz, mert Som Lajos névadó nem engedélyezte, hogy nélküle Piramis néven zenéljenek tovább. Hogy miért is alakult így, arról sokat és sokfélét írnak, utólag tájékozódtam. 2006-ban volt Budapesten az Arénában egy nosztalgia koncertjük, s ezt követően Révész Sándor kijelentette, hogy nem kívánja folytatni a Piramis legendát. A Som Lajos variánsa másként szól, konfliktusaik voltak, így nem csoda, hogy az együttes szétesett. Tavaly ősszel a megmaradt három Piramis tag Závodi János, Gallai Péter és Köves Miklós “Pinyó” megalakították a Piramis Pluszt Nyemcsók János „Csoki” énekessel és Vörös Gábor basszusgitárossal, akik addig a Piramix zenekarban léptek fel. Azóta folyamatosan koncerteznek, és sikerük tagadhatatlan a nosztalgiázok körében.

Nekem Csoki énekhangja tetszett, most hallottam őt először, hűségesen közvetítette az egykori Piramis-dalokat, de a betétszövegei rettenetesen unalmasak voltak, egyáltalán nem illettek a 35 éve fellépő három másik Piramis taghoz. Závodi Janó viszont a koncert végén odalopakodott a mikrofonhoz és kissé félénken, de igencsak hatásosan, mély átéléssel beleszólt: “Édes Erdély!”, mintha énekesük beszólásait próbálta volna ellensúlyozni. A visszataps után a “Becsület” c. dal zárta a koncertet, s bár volt “Vissza-Vissza!”-biztatás, a koncert mégis lezárult. Láttunk még egy fáklyás-lovas körmenetet, aztán a babákat átpakoltuk a babakocsiból az autóba, s hazavonultunk.