Csak egy buta szög vagyok

A lányok már megint összekaptak. Katica egyszercsak kijött a konyhába, és panaszos hangon ezt mondta:

– Attól félek, hogy én csak egy buta szög vagyok. Mindig a fejemet ütik.

Reklámok

Veronika első elmesélt álma

Éjjel van, szokás szerint dolgozunk, tábort szervezünk, miközben a lányok alusznak. Veronika felsírt, Isti felvette, láza van, a bárányhimlővel járó hőemelkedés. Ibalgint kapott. Isti visszavitte a szobába. Ekkor Veronika megszólalt:

– Esz nem tudom mi… Esz nem tudom mi… Kint jájtam… Egy fajkas jött…
– Ez egy álom volt Veronika, csak álmodtad. – nyugtatgatta Isti.
– Igen, ájmodtam.
– És megijedtél tőle?
– Igen, megijedtem. – válaszolt röviden Veronika, majd visszaaludt.

Amikor még étel voltam…

Egyik nap Katica azt kérdezte csodálkozva:

– Én is voltam ilyen kicsi, mint a testvérkéim? – és leguggolt Veronika mellé.
– Persze – mondta Isti –, még sokkal kisebb is. Amikor Anya hasában voltál, ilyen kicsi voltál. – és mutatott kb. 20 cm-t a kezével.
– Sőt még egészen pici is voltál, mint egy morzsa.
– Igen, amikor még étel voltam. – nyugtázta Katica.

A kis nyelvújító

Egyik nap arról beszélgettünk Istivel, hogy jó lenne valami olyan fa kirakóst készíteni, ami nem a Micimackóból vagy más Disney-filmből emel ki részletet, hanem valami hozzánk közelebb álló népmesebeli figurát jelenítene meg. Ugyanis minden kirakósunk az előbbi fajtából való. Mondtam, hogy a képet még csak ki tudja nyomtatni Isti, de a fa megmunkálásához tanács kéne, például Muzsi Attilától (aki a galériát építette). Erre megszólalt Katica, aki az asztalnál majszolt, s végighallgatta az eszmefuttatást:

– Igen, őt kell megkérdezni, mert ő FAIKUS!

Bolygász

Katica gyakran mondja, hogy ezt vagy azt a dolgot a felfedezők találták ki, s amikor az apja rákérdezett egyszer, hogy szeretne-e ő is felfedező lenni, ha nagy lesz, ezt mondta:

– Igen. Csillagász akarok lenni… Nem is, bolygász, és a bolygókat fogom tanulmányozni.