Hárman a Micimackó csoportban

Szeptember 17-én kezdődött el az új óvodai tanév. Az egész családdal elindultunk az esős időben.

De miután bevásároltunk virágból, nekem haza kellett szaladni… elfelejtettem magammal vinni az orvosi papírokat, ami szükséges az óvodakezdéshez. Ilyen apró bonyodalmak közepette, de időben megérkezett Katica Ágicával és Veronikával az óvodába. Egy csoportba járnak mindhárman, a Micimackó ugyanis vegyes csoport. És ez most nekünk nagyon jó a kicsik beszoktatásához.

Íme az első nap az óvodában:

Már az év végén tudtuk, hogy Erika óvonéni iskolába megy tanítani, így elveszítettük a kedvencünket, maradt még Melinda, akit már megszoktunk, és egy új óvonő, Enikő. Októberben már Melinda is kimaradt, nagy pocakkal kezdte a tanévet, és mostanára kisfiát már meg is szülte. Helyette jött Réka, egy ügyes lány. És ez még nem minden, a megszokott óvonénik hiánya mellé egy teremcsere is adódott, mivel a másik csoportban többen vannak, ők kaphatták meg a nagyobb termet. A szülők zúgolódtak, de kész tények elé állítva, semmit sem tehettünk. A gyerekeknek mindezzel nem volt gondja, viszont nekünk az első 3-4 hét azzal telt, hogy ki kellett derüljön, ha nem tesszük vissza a pelenkát a kicsiknek, akkor minden nap pisis cuccokat cipelhetek haza. Kb. 2 hétig pelenkáztam, aztán volt úgy is egy ideig, hogy én reggel feltettem a pelenkákat, de Ágica és Veronika is kérték, hogy levegyék az óvonénik, és inkább bugyikát akartak. És annak is elérkezett az ideje, hogy egyáltalán nem adtam pelenkát, előbb Ágica ügyesedett meg, utána Vera is. Eltelt így szeptember és október, novemberben már pelenka nélkül járattam óvodába a kicsiket. Tehát éppen annyi idősen szoktak le a pelenkáról, mint Katica: 2 évesen és 10 hónaposan. Mostanra már mindketten redeltetésszerűen használják az óvdai wc-t, meg is tudják törülni magukat. Történnek még balesetek, főként Verával, de úgy néz ki, lassan ez is kezd kimaradni.

Az első hetekben a déli altatással volt még gondjuk az óvonéniknek. Meg azzal, hogy Ágica hosszasan sírt, és engem szólított, mert meg van szokva, hogy a hasam simogatja elalvás előtt. És az is fokozatosan maradt ki, hogy reggel most már nem kell bemenni velük játszani, hanem szépen integetnek az ablakban és sírás nélkül, jókedvűen maradnak az óvodában. Minden jel azt mutatja, hogy lassan újra kezdhetek dolgozni járni, mert az óvodai programot rendesen viselik a lányok. Katica sokat segít a kicsiknek, figyel rájuk, ha valami gondjuk van, rögtön segítséget kér. És látván a kicsiket, ahogy esznek, mintha már ő is jobban táplálkozna. Szorongása is kimaradt, úgy tűnik megszűnt az a tényező, ami zavarhatta. Ami talán az volt, hogy úgy járt két évet óvodába, hogy közben testvérei itthon maradhattak velünk, és ez feltehetőleg zavarta őt.

Ágica és Veronika ügyesebben eszik az óvodában, mint Katica, amikor óvodát kezdett pedig ő nagyobb volt, mikor elkezdtük járatni. A vírusok persze gyakran látott vendégeink, taknyolás és hűlés volt már párszor, ezeket kezeljük folyamatosan. Egy biztos: nagyon nehéz reggel három lányt elindítani, a kakaózás és az öltöztetés negyed 7-től sokszor másfél órát is eltart, ha ellenkezés is van. És este is nehéz időben lefektetni a három lányt. Remélem, minden alakul még.

Ágica első éjszakája pelenka nélkül

Tegnap este kérdeztem Ágicától, hogy tegyek-e neki éjszakára pelenkát, tud-e vigyázni, hogy ne pisiljen bele éjszaka? Boldogan bólogatott, így aztán nem tettem pelenkát rá, nagyon tetszett neki anélkül. Reggelig aludt, száraz volt a pizsamája, kérdeztem, kell-e pisikálnia? Azt mondta nem. Reggeli kakaós megivása után mondta csak „Pisi, pisi.“ Nappal már rég, kb. egy hónapja nem hord pelenkát, és egy-két balesettől eltekintve általában szól, hogy kell pisikálnia, de van úgy is, hogy önállóan pisikál, vesz törlőt és megtörli magát. Remélem, most már éjszakára is kihagyhatjuk a pelenkázást nála.

Himlőseink bilin ülve (Balról jobbra: Ágica és Veronika):

A mai napon Veronika is dicséretet kapott. Miközben elkezdtünk ebédelni, vártuk, vártuk, hogy ő is a konyhába jöjjön, hát nem jött. Mikor kimentem megnézni, hol van, hát a bilijén ült, szép csendben. Megvolt az első kaki a biliben. És minden segítség nélkül. Egyszerre két jelecskét is kapott a bilijére biztatásként. Neki most 3-4 napja nem adom a pelenkát, amióta bárányhimlős kiütései vannak. A lehúzós jelecskéket kb. egy hónapja vásároltuk. Ágica bilije teljesen tele van ilyen jelecskékkel, mert minden bilibe pisilés után jutalomként választhatott egyet, amit felragasztott a bilijére. Most már nem is várja a jelecskéket, és az ösztönzést, természetesnek veszi, hogy a bilibe pisikáljon. Veronikának is van már vagy 7 jelecskéje. Úgy tűnik, hatott ez a fajta jutalmazás, ösztönzi őket a helyes bilihasználatban, és számon tartják, hogy az amúgy két egyforma bili közül melyik melyiké.

 

Két és fél év közeledik

Nagyon régen volt időm arra, hogy Ágica és Veronika fejlődési stádiumait valamelyest összefoglaljam, teljesítményüket felleltározzam. Időközben egy új korszakba léptünk, amikor már megpróbálják szavak segítségével is kifejezni kívánságaikat. Mérföldkő is volt: vége lett a szoptatásnak, ennek a két év és négy hónapra szóló dupla anyatej-etetésnek. Nehéz volt ezt így elhatározni, de már szükségszerű. Az esti szoptatással egybekötött altatásnak április vége táján lett vége. A két kis ikerlány fejlődése sok esetben eltér egymástól, Veronika olykor 2-3 hónappal is megelőzi Ágicát a fejlődés rögös útján, és ezt mintha ő tudná is, mert ő az, aki kettőjük közül a vezetést a kezében tartja, a főnök, aki akaratát Ágicán is próbálja érvényesíteni. Ágica nem tűnik emiatt frusztráltnak, ő látszólag mindenért vigaszt talál, ha hasamat simogathatja, bőréhsége nem lep meg, mivel ezt Katicával is megtapasztaltam annak idején.

Mozgás
Örökmozgó kicsi lányaim vannak, Veronika ebben is túltesz Ágicán. Ha kell, egy lábon is megállnak, forognak-pörögnek, szökdécselnek, lábujjhegyre is megemelkednek. Ágica szeret bő ruhát venni, abban táncolni, ezt Veronika nem annyira, ő mozgásában is és jellemében is fiúsabb. Önállóan járnak a lépcsőn fel és le. Mászkálnak a kiságyból ki és be, ám Ágica még kissé bátortalanul. A nagy ágyban folyton ugrálnak, hasra vetődnek. Kicsi futó motorbiciklivel sebesen haladnak, ezt mindketten, nagyon szeretik.

Kezüket jól használják, az ujjak koordinálása is elkezdődött, az íróeszközt megfelelően fogják, Ágica jobb-, Veronika bal kézzel. Harisnyáimat, spárgát, madzagokat, cipőfűzőket bogozzák, ez az egyik kedvenc szórakozásuk. Gombokat nyomogatnak, villanykapcsolót le- és felkapcsolják. A kb. 24 elemes kirakósokat már egyedül is kirakják. Evőeszközt időnként Veronika is a jobb kezében fogja. A ruhák kigombolását és kicipzárolását már egykönnyen végzik, ellenkezőjében segítségre szorulnak. Veronika gyakran kéri, hogy egyedül felvehesse a bugyikát és a nadrágját, gyakran mondja: „Én, ededül!”

Az öltözködésnél még segítségre van szükségük.

Beszéd
Ágica és Veronika beszédét nem sikerült olyan részletesen rögzítenem, ahogy azt Katica esetében tettem. Kb. 2 éves koruktól napról-napra bővül a szókincsük, Veronika ebben 1-2 hónappal megelőzi Ágicát, aki bár maga is mond elég sok szót, de nem artikulálja annyira szépen azokat, mint ahogy azt Veronika teszi. Veronika már annyi szót ismer és használ is, hogy számba venni is nehéz. Kb. 1-2 hete elkezdett egész mondatokban beszélni, az igék használata is megfigyelhető nála, és több hónapja utánam mondja a szavakat. Ágica 1-2 szóval mondja el mondanivalóját. Katica nevét szépen kimondják mindketten, így: Kata. Veronika időnként Idikónak szólít engem.

Az én szócskát több hónapja, talán már fél éve is helyesen használják, Veronika a személyes névmásokat és a birtokjelzőket (enyém, tiéd) is használja, általában véve első személyben beszél kétéves korától. Aranyköpéseket még nem sikerült feljegyeznem, de Veronikánál már nagyon várható. Ő az, aki a „kérek” szót is használja, mond „igen”-t is, és olyat is, hogy „Anya, Kata bántott”, „Anya, leestem”, „ütöttem meg”, „páj” (fáj), „mázom, anya” (fázom) stb. Egy, kettő és három, számokat már jól használják, de tízig a többi számot is mondják utánunk. A nincs szót jól használják, esetükben kimaradt a nem van szóösszetétel. A színekből is ismernek párat: pirosat, kéket, lilát, zöldet, sárgát, barnát és feketét. Veronika használja a „nem tudom” és a „nem akarok”, „tegyél le”, „eressz el” kifejezéseket is, utóbbiakat akkor, amikor bepisilés vagy bekakálás esetén lemosom, és ez nem tetszik neki. Egyébként a három lány hosszasan együtt tud már játszani, ha Katica kedve is olyan, és meg is értik egymást, a kicsik Katica utasításaira többnyire hallgatnak.

Együtt is és velünk is egészen jól kommunikálnak. Sok-sok szerepjáték, beszédkísérettel ellátott játékszétpakolás folyik nap mint nap. Annak ellenére, hogy azt hallottuk, az ikrek nagyon későn kezdenek beszélni, meg lehetünk elégedve. Persze, ha Katica fejlődéséhez hasonlítjuk, ő ebben a korban már bővített mondatokban beszélt, de nem hasonlíthatjuk őket ily módon össze. Minden kimondott szónak örülünk, minden teljesítményükért dicséretet kapnak.

Értelmi-érzelmi fejlődés és játék
Lassan elérkezett a kérdések időszaka. Mindketten kérdezik már: „ez mi?” vagy „az mi?”, és várják a választ. A „miért?”-korszak fejtöréseihez még nem jutottunk el egyik kismanóval sem.

Ágica ki tudja mondani a nevét, sőt, ha valami becéző szócskával szólítom, rögtön kijavít, mondja, hogy „én Ágóka”. Veronika nevét egyikük sem tudja kimondani, e név választásakor fel sem merült az, hogy mennyire nehéz egy ekkora kisgyereknek ezt kimondani. Ágica még mindig „Ám” vagy „Ámka” néven beszél ikertestvéréről. A V és az F betűk kimondása egyelőre akadályba ütközik, a R nemkülönben. Bár Isti szerint lehet, hogy saját nevének kimondhatatlansága vezette rá Veronikát az én használatára, s utána az első személyben való beszédre.

Egyre bonyolultabb kéréseket megértenek és teljesítenek, ebben Ágica sem marad le Veronikától. Isti úgy tartja Ágica több szót, fogalmat ismer, még ha nem is beszél annyit, mint a testvére, Veronika viszont sokkal jobban felfogja a szerkezetet (=nyelvtant). Szeretnek építeni, kockákat egymásra helyezni, babát öltöztetni, de főként vetkőztetni. Maguk is egy-kettőre levetkőznek, sokat meztelenkednek. Sok állatot felismernek, egyeseknek a hangját is utánozni tudják. Szeretnek rajzolni, felismerhető fejet, szemet, szájat és orrot rajzolnak, a láb és olykor a karok is felismerhetőek. Ágica türelmesebben tölti ki lapjait, Veronika hamar elkezd inkább a kezére, karjára, lábára vagy a falakra, a székekre és az asztalra firkálni, ez utóbbiról eddig még sehogy sem sikerült leszoktatni.

Ágica:

Veronika:

Barátkoznak más gyerekekkel, szívesen kommunikálnak rokonokkal és idegen felnőttekkel is, nem félénkek, egyre nyitottabbak az új emberek felé.

Nagyobbik testvérük meg tudja különböztetni arcról is kistestvéreit, most már egyre ritkábban hibázik. Figyelnek egymásra, Veronika mindenből kér „Ágókának is” és „Katának is”, ha egyiknek adok valamit, másik mondja „nekem is”.

A bilihasználat kezdetei
Két hete kezdtük el azt, hogy ha itthon vagyunk, akkor bugyikát adunk a kicsikre. Ezt ők kérték, szeretik, ha nem adok rájuk pelenkát. Sok esetben az éjszakai pelenkát reggel ők maguk leveszik és kérik a bugyit. Volt olyan nap, amikor Veronika kétszer is a bilibe pisilt úgy, hogy ő ült le saját kezdeményezésre. Persze, ez nem vált állandóvá, volt olyan napunk is, amikor ő minden esetben bepisilt. Sikeres bilihasználatkor dicséret, taps és örömujjongás a jutalom. Ágicának is volt már sikerélménye, neki már kakálni is sikerült a bilibe egy alkalommal. Úgy tűnik, még nem elég érettek rá, de mivel elég meleg napok voltak, kellemesebb volt nekik is bugyiban. Nem adjuk fel, továbbra is folytatjuk itthon a bilivel való próbálkozásokat, bár elég sok balesetet kell kezelnünk, felmosás és lemosás illetve kimosás van folyton folyvást.

Alvás
Általában nem alszanak nappal. Ha autóval megyünk valahova, akkor viszont elalusznak, főleg ha ebéd utánra időzítjük az utazást. Ha sikerül egész nap ébren tartani a kicsiket, akkor este könnyebben megy az altatás. Nálunk nincs ágyba küldés és önálló elalvás, ez nem ment Katicánál sem, mai napig sem megy, és ugyanígy nem megy a kicsikkel sem. Míg én Katicának mesét olvasok és megvárom, míg elalszik, addig Isti altatja el a kicsiket, énekel nekik, újabban mesét is mond. Ez így ment egész május folyamán. Ha Katica vakációja elkezdődik, valószínű, hogy megpróbáljuk együtt elaltatni őket, bár az eddigi tapasztalat azt mutatja, ez elég nehezen fog menni, mert zavarják egymást. Az éjszakát általában mindhárom lány átalussza. Katica olykor megébred pisilni, de utána rögtön visszaalszik. Olykor a kicsik is megébrednek, isznak és hamar visszaalusznak. Így aztán mivel egész napos gyerekprogramunk van, sok teendőt kell éjszakára, a gyerekek alvásidejére halasztanunk. Jót tenne nekünk is egy kicsivel több alvás…

Most ennyi jutott eszembe. Az elkövetkezőkben igyekszem egy-egy jópofa mondatot feljegyezni Veronikától, és remélem, hamarosan Ágicától is. Úgy általában elmondhatom, jó kedélyű, vidám gyerekeink vannak, akiknek ha akaratuk nem érvényesül, bizony követelőzni és sírni is tudnak. És ezzel nincs semmi baj.

2 éves és 2 hónaposak szavai

Egyelőre Veronika mond több szót, de Ágica is követi őt ugyanazon szavak mondásában, csak pár héttel később.
Nekem így mondják: anya, de Veronika már becézget is: anya, anyóka, anyuka. Isti többnyire apa, de már neki is mondta Veronika, hogy apuka. Ha csenget valaki a kapunál, akkor lelkesen szaladnak ki, közben mondják: mama. Mindketten mondják: Ágó, vagy Ágó ott vagy itt. Veronika Ágicát gyakran Ágókámnak szólítja. Veronika nevét egyikük sem tudja mondani, de Ágó kitalált erre egy alternatívát: Á-m, valószínűleg a Veronikámból a számára kimondható részt kiválasztotta. Az is szócskát is értelemszerűen használják. Veronika tegnap este óta mondja, hogy tánc. Ide, oda, ez, az, így, úgy és főként az én még elég gyakori és értelemszerűen használt szavak. Amikor egyikük azt akarja, amit a másik, akkor azt mondja: én is, én is. Katica nevét nem mondják még. Veronika -t mond, Ágica meg azt, hogy . Veronika a tej-et is mondja, mikor kér belőle. Szintén Veronika használja: nincs (ennek előbbi változata a csincs volt), sincs, sőt, mikor keres valamit, akkor azt ismételgetni: itt sincs, ott sincs. Ő még azt is mondja: ajtó. Mindketten mondják: hinta.

A legtöbbet mondott szavuk a nem. Veronika ezt még meg is tetézi: nem, nem is (bizonyára az igenis ellentétére érzett rá furamód).

Bármit el szeretnének kérni, erősen mutogatnak, és mondják, az.

Én, én, én

Két év és egy hónap is eltelt már Ágica és Veronika születése óta. Öntudatos kislányaink sokat mondogatják: én, én én, és azt is, hogy én is. Viselkedésünket gyakran utánozzák. Számos kérést végrehajtanak, de gyakran mondják azt is, hogy nem. Evéskor a függetlenedés jeleit mutatják, szeretnek egyedül kanalazni, ezt ügyesebben gyakorolják, mint ahogy Katica tette annak idején. Dacosan ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz, ám ha ügyesen érvelünk, meggyőzhetőek, ilyenkor bólogatnak, mutatóujjukkal mutatják, nem szabad, tudtunkra adják beleegyezésüket, sőt egymásnak is nemet intenek, nagyon aranyosan.

Időnként sokáig játszanak együtt, nevetnek is nagyokat, sőt egyikük-másikuk egyedül is elidőz valamivel, máskor meg csak valamelyik szülő társaságában akrnak játszani. Amikor sokáig csendben vannak, szinte biztos, valami rosszat tesznek (popsitörőket szednek ki, bugyikat húznak a nyakukba, valamelyik szekrényt pakolják ki éppen, széket tesznek bárhová, és eddig elérhetetlen dolgokat is felérnek.).

Zenére sokat táncolnak, főként Ágica szeret kitartóan forogni. Dúdolnak, halandzsázva énekelnek. Imádnak kirakosózni és böngészni. Szerepjátékokat is játszanak, építőkockából, leporellókból építenek és törpéket költöztetnek bele, gyakran és változatosan rajzolnak. Színek szerint osztályoznak vagy várják, hogy mondjam a színeket. Számolni is próbálnak, így: egy, egy, egy…

Nemrég elkezdtük a festegetést is, gyakoroljuk az ecsethasználatot, színes körök, görbék, és csíkok, olykor pusztán vízfoltok kerülnek a kartonra. Nagyon élvezik, de ezt csak állandó felügyelet mellett tehetik.

Veronika mondja, hogy Ágó, ritkábban már Ágica is mondja, de Veronika nevét egyikük sem tudja kiejteni semmilyen formában. Ha kérdezzük, hol van Ágica vagy Veronika, akkor Veronika mondja: Ágó ott – képes néha végigmenni az egész lakáson, hogy rámutathasson a testvérére, ezáltal zárva ki a tévedés lehetőségét. Ha hallják nevüket, mondják: itt, magukra mutatva. Az ide, oda, de szócskákat is értelemszerűen használják. Anya, anyuka, anyóka, apa és a mama is gyakran elhangzik. Ezeken kívük Veronika még mond néhány szót: béka, béke, nincs, baba…, és még sok mást megismétel, amit tőlünk hall, ő a bőbeszédűbb. Ennél többet nemigen mondanak. Beszédben eléggé le vannak maradva tehát, de sok ismerősünk szerint ez ikrek esetében gyakori.

Sokat kacagunk, alapvetően vidám gyerekek, és ha Katicát is jó kedvében találják, akkor az egész ház egy vidámpark.

A jó hangulatot azonban meg-megszakítja egy-egy civakodás, versengés, gond van, amikor mindhárman egyszerre szeretnék érvényesíteni akaratukat, ilyenkor egy-egy ütés is elcsattan. Makacsságból legyőzhetetlenek vagyunk mindannyian, ám úgy tűnik, Veronika a legkezelhetőbb ilyen szempontból. Felüdülésként hat, amikor halljuk tőle: jó, jó. Katica ilyenkor azt szokta mondani: jól van na.

Hol a lába, keze, háta, szeme, szája stb. kérédésekre rámutatnak a kérdezett testrészre. Egyszerű utasításokat végrehajtanak, sőt, Veronika ilyenkor mondja is: . Lépcsőn biztonságosan járnak, kiságyból egy kicsi szék segítségével ki-be másznak, ágytámlára is felmásznak, szeretik az onnan való leugrálást. Nagyon segítőkészek, papucsot, pelenkát kezembe adnak, ha hazaérkezek, a házipapucsomat hozzák is, hogy felhúzzam, a vendégeket is kiszolgálják házipapuccsal. Poharukat a kagylóba teszik, ha kiürült. Ám a konyhában néha keresztbe is tesznek nekem, kiömlik időnként ez vagy az, kiszórnak ételeket is, ennivalókat széthordják a házban.

Szeretik a meséket, animációkat, de azt is, ha együtt énekelünk, mondókázunk, táncolunk. Jó esetben babáznak, motoroznak magukra, de szeretik ha tudják, anya vagy apa a közelben van.

Ölelésre, puszira szinte bármikor kaphatók, Ágicát a hasam simogatása nyugtatja meg, Veronikát a szoros ölelés. Egyelőre elszakíthatatlanok vagyunk egymástól, legfőbb összebújásként megmaradt még az esti kétszemélyes szoptatás, ebbe többnyire bele is alusznak. Viszont a nappali altatást a nagy hidegekre való tekintettel kihagytuk, mivel nem mehettünk ki babakocsival, s itthon nem akarnak nappal elaludni. Így aztán estefele már nagyon fáradtak, hamar elalusznak. Éjszaka néha megébrednek, főként Isti dolga visszaaltatni, mivel nem szeretném az éjszakai szoptatást visszavezetni. De ha semmi sem zavarja meg nyugalmukat, jól átalusszák az éjszakát, este fél 10-től reggel közel fél 10-ig.

Ha az egyik, akkor a másik is

Veronika szeret öltözködni. Keresi-kutatja, mi újat vehetne fel: sapkát, kendőt, hajpántot, Katica blúzait, bugyikat nyakba, stb. Ágica ez alatt rajzba vagy más egyébbe van belemerülve, de ha valami olyan cuccot szerez Veronika, ami az ő tetszését is elnyeri, akkor rögtön hív, hogy ő is kér olyat. Mintha sejtené, hogy mindenből kettő van. Mert bizony, mindenből kell legyen legalább kettő, de sokszor három is, mert van, amit Katica sem hagyna ki.

A szoknya az egyik ilyen kedvenc, ha valahol meglátnak egyet, jönnek, vonszolnak, adjam rájuk. Ágica felülről bújik a szoknyába, Veronika ezt elutasítja, ő csakis lábbal lépik bele. S ha már mindketten szoknyában vannak, akkor forognak és kérik a zenét is, fáradhatatlanok, pörögnek.

Nemrég Ágica kb. negyedórát forgott-forgott, már szédült. Mozgóképet is készítettem róla, majd utólag pótolom, ha Istinek sikerül ráncba szednie. Addig is íme a pörgős képek:

Van két könyvük is, amit böngészni lehet, nagyon szeretik, hosszasan elidőznek ezekkel, ám nem mindig sikerül önállóan, ragaszkodnak ahhoz, hogy velük legyünk. Kikeresik a lap szélén feltüntetett részletet, s mutatják: „ott“,  „az“,  „azaz“. Aztán mutatnak magukra, jelezve, hogy ki találta meg.

A fenti böngészés után arra lettem figyelmes, hogy harsány hancúrozás hallatszik a galériából, felnézek, s hát Veronia Ágicát lapítja, ő meg tűri, s mindkettőjüknek tetszik a dolog:

A rajzolás is népszerű nálunk. Nemrég készült egy igencsak meglepő rajz, ami egy két évestől ritkaság:

Ez Ágica keze, aki az alábbi embert rajzolta a tegnap:

Ha Ágica rajzolni kezd, akkor rögtön Veronika is kéri az írószert: majd minden nap készül néhány alkotás. Sok kis köröcskét rajzolnak, sokszor azokat egymásba, ami jellemző a kislányok rajzaira. De ez a fej, test és láb, apró részletekkel kiemelkedő teljesítmény Ágicától.

A sort folytathatnám: ha az egyik inni kér, kell a másiknak is. Ha az egyik babakocsizik, a másik is szeretne, ha az egyik feláll az asztalra, lépik fel a másik is. Viszont az evésben nem mindig követik egymást, de a lényeg, hogy mindketten jól esznek, sokkal jobban, mint annak idején Katica tette.

Egyelőre elképzelni sem tudom ikerlányaimat egymástól elválasztva. Folyamatosan figyelik egymást, folyamatosan követik társukat, amiben csak lehet. A rosszaságban is, naná. Sőt, ez mindháromra jellemző, de ezt nem szokás rosszaságnak nevezni, hanem inkább a határok próbálgatásának.