Ágica első éjszakája pelenka nélkül

Tegnap este kérdeztem Ágicától, hogy tegyek-e neki éjszakára pelenkát, tud-e vigyázni, hogy ne pisiljen bele éjszaka? Boldogan bólogatott, így aztán nem tettem pelenkát rá, nagyon tetszett neki anélkül. Reggelig aludt, száraz volt a pizsamája, kérdeztem, kell-e pisikálnia? Azt mondta nem. Reggeli kakaós megivása után mondta csak „Pisi, pisi.“ Nappal már rég, kb. egy hónapja nem hord pelenkát, és egy-két balesettől eltekintve általában szól, hogy kell pisikálnia, de van úgy is, hogy önállóan pisikál, vesz törlőt és megtörli magát. Remélem, most már éjszakára is kihagyhatjuk a pelenkázást nála.

Himlőseink bilin ülve (Balról jobbra: Ágica és Veronika):

A mai napon Veronika is dicséretet kapott. Miközben elkezdtünk ebédelni, vártuk, vártuk, hogy ő is a konyhába jöjjön, hát nem jött. Mikor kimentem megnézni, hol van, hát a bilijén ült, szép csendben. Megvolt az első kaki a biliben. És minden segítség nélkül. Egyszerre két jelecskét is kapott a bilijére biztatásként. Neki most 3-4 napja nem adom a pelenkát, amióta bárányhimlős kiütései vannak. A lehúzós jelecskéket kb. egy hónapja vásároltuk. Ágica bilije teljesen tele van ilyen jelecskékkel, mert minden bilibe pisilés után jutalomként választhatott egyet, amit felragasztott a bilijére. Most már nem is várja a jelecskéket, és az ösztönzést, természetesnek veszi, hogy a bilibe pisikáljon. Veronikának is van már vagy 7 jelecskéje. Úgy tűnik, hatott ez a fajta jutalmazás, ösztönzi őket a helyes bilihasználatban, és számon tartják, hogy az amúgy két egyforma bili közül melyik melyiké.

 

Két és fél év közeledik

Nagyon régen volt időm arra, hogy Ágica és Veronika fejlődési stádiumait valamelyest összefoglaljam, teljesítményüket felleltározzam. Időközben egy új korszakba léptünk, amikor már megpróbálják szavak segítségével is kifejezni kívánságaikat. Mérföldkő is volt: vége lett a szoptatásnak, ennek a két év és négy hónapra szóló dupla anyatej-etetésnek. Nehéz volt ezt így elhatározni, de már szükségszerű. Az esti szoptatással egybekötött altatásnak április vége táján lett vége. A két kis ikerlány fejlődése sok esetben eltér egymástól, Veronika olykor 2-3 hónappal is megelőzi Ágicát a fejlődés rögös útján, és ezt mintha ő tudná is, mert ő az, aki kettőjük közül a vezetést a kezében tartja, a főnök, aki akaratát Ágicán is próbálja érvényesíteni. Ágica nem tűnik emiatt frusztráltnak, ő látszólag mindenért vigaszt talál, ha hasamat simogathatja, bőréhsége nem lep meg, mivel ezt Katicával is megtapasztaltam annak idején.

Mozgás
Örökmozgó kicsi lányaim vannak, Veronika ebben is túltesz Ágicán. Ha kell, egy lábon is megállnak, forognak-pörögnek, szökdécselnek, lábujjhegyre is megemelkednek. Ágica szeret bő ruhát venni, abban táncolni, ezt Veronika nem annyira, ő mozgásában is és jellemében is fiúsabb. Önállóan járnak a lépcsőn fel és le. Mászkálnak a kiságyból ki és be, ám Ágica még kissé bátortalanul. A nagy ágyban folyton ugrálnak, hasra vetődnek. Kicsi futó motorbiciklivel sebesen haladnak, ezt mindketten, nagyon szeretik.

Kezüket jól használják, az ujjak koordinálása is elkezdődött, az íróeszközt megfelelően fogják, Ágica jobb-, Veronika bal kézzel. Harisnyáimat, spárgát, madzagokat, cipőfűzőket bogozzák, ez az egyik kedvenc szórakozásuk. Gombokat nyomogatnak, villanykapcsolót le- és felkapcsolják. A kb. 24 elemes kirakósokat már egyedül is kirakják. Evőeszközt időnként Veronika is a jobb kezében fogja. A ruhák kigombolását és kicipzárolását már egykönnyen végzik, ellenkezőjében segítségre szorulnak. Veronika gyakran kéri, hogy egyedül felvehesse a bugyikát és a nadrágját, gyakran mondja: „Én, ededül!”

Az öltözködésnél még segítségre van szükségük.

Beszéd
Ágica és Veronika beszédét nem sikerült olyan részletesen rögzítenem, ahogy azt Katica esetében tettem. Kb. 2 éves koruktól napról-napra bővül a szókincsük, Veronika ebben 1-2 hónappal megelőzi Ágicát, aki bár maga is mond elég sok szót, de nem artikulálja annyira szépen azokat, mint ahogy azt Veronika teszi. Veronika már annyi szót ismer és használ is, hogy számba venni is nehéz. Kb. 1-2 hete elkezdett egész mondatokban beszélni, az igék használata is megfigyelhető nála, és több hónapja utánam mondja a szavakat. Ágica 1-2 szóval mondja el mondanivalóját. Katica nevét szépen kimondják mindketten, így: Kata. Veronika időnként Idikónak szólít engem.

Az én szócskát több hónapja, talán már fél éve is helyesen használják, Veronika a személyes névmásokat és a birtokjelzőket (enyém, tiéd) is használja, általában véve első személyben beszél kétéves korától. Aranyköpéseket még nem sikerült feljegyeznem, de Veronikánál már nagyon várható. Ő az, aki a „kérek” szót is használja, mond „igen”-t is, és olyat is, hogy „Anya, Kata bántott”, „Anya, leestem”, „ütöttem meg”, „páj” (fáj), „mázom, anya” (fázom) stb. Egy, kettő és három, számokat már jól használják, de tízig a többi számot is mondják utánunk. A nincs szót jól használják, esetükben kimaradt a nem van szóösszetétel. A színekből is ismernek párat: pirosat, kéket, lilát, zöldet, sárgát, barnát és feketét. Veronika használja a „nem tudom” és a „nem akarok”, „tegyél le”, „eressz el” kifejezéseket is, utóbbiakat akkor, amikor bepisilés vagy bekakálás esetén lemosom, és ez nem tetszik neki. Egyébként a három lány hosszasan együtt tud már játszani, ha Katica kedve is olyan, és meg is értik egymást, a kicsik Katica utasításaira többnyire hallgatnak.

Együtt is és velünk is egészen jól kommunikálnak. Sok-sok szerepjáték, beszédkísérettel ellátott játékszétpakolás folyik nap mint nap. Annak ellenére, hogy azt hallottuk, az ikrek nagyon későn kezdenek beszélni, meg lehetünk elégedve. Persze, ha Katica fejlődéséhez hasonlítjuk, ő ebben a korban már bővített mondatokban beszélt, de nem hasonlíthatjuk őket ily módon össze. Minden kimondott szónak örülünk, minden teljesítményükért dicséretet kapnak.

Értelmi-érzelmi fejlődés és játék
Lassan elérkezett a kérdések időszaka. Mindketten kérdezik már: „ez mi?” vagy „az mi?”, és várják a választ. A „miért?”-korszak fejtöréseihez még nem jutottunk el egyik kismanóval sem.

Ágica ki tudja mondani a nevét, sőt, ha valami becéző szócskával szólítom, rögtön kijavít, mondja, hogy „én Ágóka”. Veronika nevét egyikük sem tudja kimondani, e név választásakor fel sem merült az, hogy mennyire nehéz egy ekkora kisgyereknek ezt kimondani. Ágica még mindig „Ám” vagy „Ámka” néven beszél ikertestvéréről. A V és az F betűk kimondása egyelőre akadályba ütközik, a R nemkülönben. Bár Isti szerint lehet, hogy saját nevének kimondhatatlansága vezette rá Veronikát az én használatára, s utána az első személyben való beszédre.

Egyre bonyolultabb kéréseket megértenek és teljesítenek, ebben Ágica sem marad le Veronikától. Isti úgy tartja Ágica több szót, fogalmat ismer, még ha nem is beszél annyit, mint a testvére, Veronika viszont sokkal jobban felfogja a szerkezetet (=nyelvtant). Szeretnek építeni, kockákat egymásra helyezni, babát öltöztetni, de főként vetkőztetni. Maguk is egy-kettőre levetkőznek, sokat meztelenkednek. Sok állatot felismernek, egyeseknek a hangját is utánozni tudják. Szeretnek rajzolni, felismerhető fejet, szemet, szájat és orrot rajzolnak, a láb és olykor a karok is felismerhetőek. Ágica türelmesebben tölti ki lapjait, Veronika hamar elkezd inkább a kezére, karjára, lábára vagy a falakra, a székekre és az asztalra firkálni, ez utóbbiról eddig még sehogy sem sikerült leszoktatni.

Ágica:

Veronika:

Barátkoznak más gyerekekkel, szívesen kommunikálnak rokonokkal és idegen felnőttekkel is, nem félénkek, egyre nyitottabbak az új emberek felé.

Nagyobbik testvérük meg tudja különböztetni arcról is kistestvéreit, most már egyre ritkábban hibázik. Figyelnek egymásra, Veronika mindenből kér „Ágókának is” és „Katának is”, ha egyiknek adok valamit, másik mondja „nekem is”.

A bilihasználat kezdetei
Két hete kezdtük el azt, hogy ha itthon vagyunk, akkor bugyikát adunk a kicsikre. Ezt ők kérték, szeretik, ha nem adok rájuk pelenkát. Sok esetben az éjszakai pelenkát reggel ők maguk leveszik és kérik a bugyit. Volt olyan nap, amikor Veronika kétszer is a bilibe pisilt úgy, hogy ő ült le saját kezdeményezésre. Persze, ez nem vált állandóvá, volt olyan napunk is, amikor ő minden esetben bepisilt. Sikeres bilihasználatkor dicséret, taps és örömujjongás a jutalom. Ágicának is volt már sikerélménye, neki már kakálni is sikerült a bilibe egy alkalommal. Úgy tűnik, még nem elég érettek rá, de mivel elég meleg napok voltak, kellemesebb volt nekik is bugyiban. Nem adjuk fel, továbbra is folytatjuk itthon a bilivel való próbálkozásokat, bár elég sok balesetet kell kezelnünk, felmosás és lemosás illetve kimosás van folyton folyvást.

Alvás
Általában nem alszanak nappal. Ha autóval megyünk valahova, akkor viszont elalusznak, főleg ha ebéd utánra időzítjük az utazást. Ha sikerül egész nap ébren tartani a kicsiket, akkor este könnyebben megy az altatás. Nálunk nincs ágyba küldés és önálló elalvás, ez nem ment Katicánál sem, mai napig sem megy, és ugyanígy nem megy a kicsikkel sem. Míg én Katicának mesét olvasok és megvárom, míg elalszik, addig Isti altatja el a kicsiket, énekel nekik, újabban mesét is mond. Ez így ment egész május folyamán. Ha Katica vakációja elkezdődik, valószínű, hogy megpróbáljuk együtt elaltatni őket, bár az eddigi tapasztalat azt mutatja, ez elég nehezen fog menni, mert zavarják egymást. Az éjszakát általában mindhárom lány átalussza. Katica olykor megébred pisilni, de utána rögtön visszaalszik. Olykor a kicsik is megébrednek, isznak és hamar visszaalusznak. Így aztán mivel egész napos gyerekprogramunk van, sok teendőt kell éjszakára, a gyerekek alvásidejére halasztanunk. Jót tenne nekünk is egy kicsivel több alvás…

Most ennyi jutott eszembe. Az elkövetkezőkben igyekszem egy-egy jópofa mondatot feljegyezni Veronikától, és remélem, hamarosan Ágicától is. Úgy általában elmondhatom, jó kedélyű, vidám gyerekeink vannak, akiknek ha akaratuk nem érvényesül, bizony követelőzni és sírni is tudnak. És ezzel nincs semmi baj.

Harisnya-mű

Egy reggel, míg a kávémat ittam és Nyáry Krisztián újabb Facebook-os kultúrtörténeti csemegéjét olvastam a szobában, ahol Ágica és Veronika tartózkodott, nagy csend volt. Aztán bementem, és rögtön ki is kellett jönnöm fényképezőgépért. A harisnyáim nagy része fel volt bogozva a függönyre. A bugyik is mind ki volta szórva.

Kérdeztem, ki csinálta? Mindkét kismanó mutatott magára és mondta: én, én. Nem volt türelmem kibogozni.

Kavarnak

Egy reggelire francia salátát készítettem. Azazhogy készítettünk. Én csak vagdaltam a belevalókat, Ágica kavarta. Egyszercsak megérkezett Veronika is, és mondta: „énis, énis“. Elővettem még egy fakanalat, aztán ő is kavart.

Az evésnél viszont már egyikük sem mondta, hogy „énis, énis“… A francia salátát Katica sem eszi meg, a kicsik sem, még csak meg sem kóstolják. Pedig minden húslevesfőzés után készül ilyen saláta. Isti meg én szeretjük.