Kolozsvár Tiszástő útvonal, via Keresztúr

Hogyan is jön képbe a Kolozsvár Tiszástő útvonalon Keresztúr? Hát úgy, hogy  indulás előtt pár nappal Gyuszika unokatestvérem Budapestről hazafele menet éjszaka útbaejtette Kolozsvárt, amikor az autójába betettünk két alvó és egy éber kislányt, akikkel meg sem állt Keresztúrig. Így a több mint két hétre szóló távollétünkre való felpakolás zökkenőmentesebben haladt a lányok nélkül, és vasárnap, július 28-án el tudtunk készülni, majd elindultunk Kolozsvárról hárman: rajtam kívül Istivel és Lukács Robival. Keresztúron, miután a lányok megmutatták az utóbbi napokban készült rajzaikat, ebédeltünk, majd a lányokat is beültettük az autóba, és kissé zsúfoltan indultunk Csíkszeredába.

IMGP7391

IMGP7407 IMGP7404

Csíban találkoztunk Attilával, megálltunk egy rövid vásárlásra, míg a kicsik aludtak. Innen Robi Attilával autózott.

IMGP7418

(fentebb Lukács Robi fotói, alább a sajátjaim)

Aztán Kászonaltízen át a Tiszástői erdő fele hajtottunk, közben tábori jelzésekkel láttuk el az útvonalat. A lányok meg pózoltak:

IMG_2566

IMG_2580

IMG_2587

IMG_2595

IMGP7444

IMG_2620 IMG_2617

IMG_2634

IMG_2712 IMG_2707 IMG_2702 IMG_2698 IMG_2697 IMG_2694 IMG_2661

És még két fénykép Robitól a tábor helyszínére való érkezés pillanatairól:

IMGP7449 IMGP7452

Ezután már kezdett sötétedni, gyorsan sátrat húztunk, vacsoráztunk és próbáltunk elhelyezkedni sátrunkban, berendezkedve az éjszakára. Így indult a 18. Minimum Party alkotótábor előkészítése, ami tartott 31-ig, majd érkeztek a táborlakók, beindult a tábori élet, de ez már a következő bejegyzésem lesz, ami csupán a lányokról készült fotók válogatásából készül.

Reklámok

Ráadás: még egy nap nyaralás

A táborba való indulással járó cécó előtt még akartunk egy napot pihenni, ezért egy közeli helyre, a Torda melletti sós tavak vidékére indultunk el.

Így száguldunk:

IMG_2427

Útunk Tordára, majd onnan a Sóbánya új bejárata felé vezetett, de ezúttal nem mentünk a föld alá, hanem a gyönyörű napsütésben a Sóbánya bejáratához közeli sóstavakhoz, a Dörgői tavakhoz mentünk strandolni. Ezt a strandot 2008-ban kezdték el kiépíteni, a régi elhanyagolt állapotban levő fürdőhelyet mára már korszerűsítették. Vittünk szerencsére homokó felszerelést is, az égető napsütésben a fürdés mellett még homokozásra, ugrándzásra is adódott alkalom. Az itteni vendéglőben vásároltunk ennivalót. A fürdést a lányok nagyon élvezték, de, amint a képeken is látszik, nem csak ők…IMG_2433 IMG_2441 IMG_2444 IMG_2463 IMG_2486 IMG_2496 IMG_2536

Várfalvi kitérőnk

Július 13-án, vasánap voltunk Várfalván, Katica keresztszüleinél, akik időközben kiköltöztek oda, és szépen be is rendezkedtek ezen a szép helyen. Enikő és Attila immár három kisgyerekükkel, Istikével, Dalmikával és Aporkával élnek Aranyosszék eme gyönyörű kis falujában, Tordától 12 km-re, az Érchegység lábánál.

IMG_2244

Ittlétünk alatt kaptunk felkérést Aporka megkeresztelésére. Ő az első keresztfiunk, Mónika meg – nagyobbik testvérem kisebbik lánya – az egyetlen keresztlányunk.

Attiláék háza mellett óriási udvar van, volt ahol játszani:

IMG_1994

IMG_2079

IMG_1993

Sőt, málnászni is lehet itt a kertben:

IMG_2054IMG_2272 IMG_2268 IMG_2267

Volt itt igazi kertparti miccs-sütéssel:

IMG_2035 IMG_2022

IMG_2021 IMG_2009

Majd egy várfalvi esti sétára indultunk:

IMG_2180 IMG_2173

Hát ilyen fényképünk is ritkán készül…IMG_2170 IMG_2169 IMG_2162 IMG_2149

És még egy ritka fénykép:IMG_2145 IMG_2111

A régi kapuk mindenikén van egy jelzés: vasvilla, gereblye, lapát, veder – azt mutatják, hogy tűz esetén ki milyen eszközzel igyekszik a baleset helyszínére. Erről az egyezményes jelről itt hallottam először, mindeddig ha láttam is ilyen jelzést, nem tudtam, miért van.

IMG_2108

Várfalvának van egy unitárius temploma, amely 1300 körül épült és amelyet 1672-ben gótikus stílusban megújítottak. Attiláékhoz közelebb esik a katolikusok által épített 18. századi kisebb kápolna emellett el is haladtunk sétánk során.

IMG_2092 IMG_2090

Maradt még pár látnivaló Várfalván és környékén: ha nagyobbak lesznek a lányok, felkapaszkodunk a falu feletti magaslatra, hogy megnézzük azt az ovális sáncot, ami az egykori Torda várának a maradványa (már 1075-ből létezik róla említés).Van még Várfalván egy Jósika-kastély is, amit majd meg kell keresnünk. A falu határában található továbbá az Aranyos folyó vágta sziklaszoros, ennek közelében a Berkesi-hasadék a Berkes-patakának szurdoka szép vízeséssel. A Leánykő és az Örvénykő sziklacsúcsához mondák is fűződnek – ennek utána kell néznem.

E mesés helyen laknak komáink egy olyan szomszéd bácsival, aki egy igazi jelenség: egész délután muzsikált, és kedvesen kijött hozzánk diskurálni a kapu elé, sőt az utcán is muzsikált nekünk.IMG_2080   IMG_2204

IMG_2233

IMG_2226

Isti apa és a láthatár a kertből:

IMG_2041

Estefelé kissé lehűlt az idő, de a lányok vidámsága nem hagyott alább:

IMG_2334

IMG_2372IMG_2357

IMG_2377

IMG_2390

Itt még égetta tűz, nemsokára búcsúztunk, jó késő este indultunk haza.

Vista felett sárkányok jelentek meg

Kolozsváron sem unatkoztunk… dolgozni még be kellett járnom, a lányoknak is folyamatosan ki kellett találni valami szórakozást, és a tábor időpontja is rémesen közeledett. Misiék zseniális ötlete volt a vistai hétvégi kirándulás: a faluban hagytuk az autókat és kimentünk a dombtetőre. Akkor még a nap is biztatóan sütött, a sárkányeregetést nagyon élvezte mindenki.   IMG_1808 IMG_1802 IMG_1786 IMG_1779 IMG_1776-1  IMG_1775  IMG_1769 IMG_1752-1    IMG_1747.0-1 IMG_1743-1  IMG_1738 IMG_1736

Aztán még fennebb mentünk a dombon, kerestünk egy fát, ami alá betelepedtünk, és sütni meg enni készültünk.

IMG_1845

Miközben a lányok kipihenték a sárkányeregetés és a túrázás fáradalmait:

IMG_1855

Máglyarakás készül:

IMG_1864

Mire a tüzet meggyújtottuk, jött egy kis izgalom: összegyűltek a felhők a fejünk felett, lehűlt az idő, jó kis zivatar áztatott bennünket. A lányoknak pakoltam esőköpenyt, magunknak viszont nem…

A húst azért még sikerült megsütni és megenni, közben az eső is elállt, újra kisütött a nap, de ekkor már indultunk vissza, várt ránk a lefele uton a sár. Kb. egy kilométerünk volt, amit agyagos sárban kellett megtennünk. Hát bizony egy óra hosszán át pucoltam a lányok lábát ahhoz, hogy beültethessem őket az autóba.

IMG_1906

Fürdőn

Július elsejére érkeztünk meg Hegyközszentmiklósra, ahol sátrat húztunk. Mint utólag kiderült, nem a legjobb helyre, ugyanis a kerítés mellett a bokroknál zavaróan sok volt a szúnyog. Ez volt a helyünk:

IMG_1381

Ez meg egy szúnyogcsípte Veronika-arc:

IMG_1375

Az etetés nálunk mindig sok rábeszéléssel jár…

IMG_1701

Útban a medencéhez:

IMG_1672

A lányok a fürdést nagyon élvezték, amikor csak lehetett, vízben voltak.

Apa a lánykoszorúval:

IMG_1587 IMG_1559 IMG_1558 IMG_1557 IMG_1543 IMG_1511 IMG_1504 IMG_1502 IMG_1499

Esti szórakozásként Veronika és Ágica figyelmesen nézik, hogyan ugrálnak fejest a fiatalok:

IMG_1613

Esténként arrébb ültünk a szúnyogos résztől, így készülhetett ez a csendélet a lányokkal:

IMG_1606

Szerdáig bírtuk itt, a szúnyogok sem hagytak pihenni, a sok csípéstől a gyerekek nyűgösebbek voltak. De adtunk még egy esélyt magunknak a pihenésre: elmentünk egy napra a szomszédos fürdőre, Szarkóra, amely szintén termálvizes régi népi fürdőhely, amely így nézett ki még 2006-ban:

http://ro.geoview.info/szarko_regi_fuerd_,4458369p

Mostanra viszont egy puccosan rendbetett medencékkel, szállódával, vendéglővel magas árakkal elérhető fürdő lett, saját honlappal:

http://www.complex-adorianis.ro

Minden medencét kipróbáltak a lányok, majd ebédeltünk a vendéglőben, és délután a szilágysági útvonalon hazautaztunk Kolozsvárra.

 

Elkezdődött a nyári vakáció

Újra csak fél évvel ezelőtti történéseket írok, kísért a lelkiismeretfurdalás: be kéne valahogy pótolni az itt elmaradt bejegyzéseket, még nem tudom, hogy lesz ez naprakész. Na de lássuk, meddig jutok ma el: a lányok Nusi mamánál vannak…

A várva-várt nyári vakáció csak a gyerekeknek kezdődött, nekem még július közepéig be kellett járnom, s mellette a 18. Minimum Party alkotótábort is meg kellett szerveznünk. Így hát megoldást kellett találni arra, hogy aki vakációzhat, az vakációzzon. El is indultunk június 22-én egy hétvégére Keresztúrra, s a lányok ott maradhattak egy hétre.

Kalandosan kezdődött ez a hétvége, ugyanis kiderült van egy kedves rokonunk Vágásban, akinek annyi meggye van a kertjében, hogy bőven jut Keresztanyámnak is, nekünk is, sőt, még marad is. Ezt a nénit Szász Irénkének hívják, én mindeddig nem jártam nála, nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, bár ő anyukámat ismerte. A rokonság levezetését messziről kell kezdenem: az anyai dédnagyszüleim, László Dániel és Gergely Zsuzsa voltak, ők mindkét ágon öten voltak testvérek. A dédnagymamám testvére volt Gergely Rebeka, és Irénke néni az ő leánya, aki férje révén került Vágásba, ahol óriási kertet tudhat magának, szép bennvalóval, ma már teljesen egyedül él ott. Gyerekei távolabb élnek, ritkán járnak haza. Így kerültünk mi is képbe egy szombati napra, Irénke néni kertjében sok-sok meggyet szedtünk, és csodálatosan szórakozhattak ott a lányok, amit csakis a képek segítségével tudok elmesélni.

Katica készített nekünk egy képet meggyszedés közben:IMG_1217

És elmondhatjuk, annyi volt a meggy, hogy Veronika arca ki se látszik belőle:IMG_1238-1

Csak az látszik, aki pózol:IMG_1232 IMG_1238 IMG_1239

Volt itt kút, amivel megismerkedtek, és ittak a vizéből is:
IMG_1285

IMG_1298 IMG_1289

Macska is volt:

IMG_1246

És sok-sok szórakozás, íme egy részlet.
IMG_1310

És itt vannak a második unokatestvérek:

IMG_1277

Másnap az Opelünk visszavitt Kolozsvárra engem és Istit, a lányok integettek:

IMG_1319

Aztán, egy hét munka után, pénteken visszatértünk Keresztúrra, szombaton Székelyudvarhelyre mentünk, ahol volt egy kiállítás a Haáz Rezső Múzeumban, amit Keresztanyám az újságból kinézett a lányoknak. A nálunk is népszerű mesefigurák ezúttal nem csak rajzokként, hanem Bartos Erika saját készítésű eredeti díszleteikben voltak megtekinthetők. És ott volt Bartos Erika is, a szerző, aki több általa megírt mesét levetített úgy, hogy közben mesélt is. Katica nagyon figyelmesen végignézte a levetített meséket, a kicsik jöttek-mentek, mozgolódtak, aztán a nagy tömegben a kiállítást is végignéztük.

IMG_1338

Majd elindultunk fel a dombtetőn Szelykefürdő irányába, meg sem álltunk Árcsóig, ahol vacsoráztunk. Majd onnan Kolozsvár következett.

Miklósfalvi kitérő

Még mielőtt elindultunk volna Kovásznára, Kolozsváron meglátogatott bennünket Mária, Isti Amerikában élő unokatestvére, akitől megtudtam, Miklósfalván, a nagyapai házban nyaralnak egy ideig. Amikor Kovásznáról Keresztúr fele haladtunk, Isti felhívta őket, és kiderült, hogy éppen aznap érkeznek a házhoz. Szombati nap volt, ebédre elmentünk Keresztanyámhoz, aki már várt bennünket, és ebéd után visszakanyarodtunk Miklósfalvára.

Isti két unokatestvére volt ott (Mária és Lőrinc) négy gyerekkel és Magdus nagynénje (az előbbiek édesanyja). Nagyon jól szórakoztunk, a lányok unokatestvreikkel játszhattak, amire bizony, igencsak ritkán adódik alkalom.

IMG_9877 IMG_9882 IMG_9908 IMG_9922 IMG_9926 IMG_9935

Veronika a fűben:IMG_9941

Mária és amerikai férje Katicával majdnem egyidős lányukkal és kisfiukkal voltak ott:IMG_9959 IMG_9962 IMG_9971

 

IMG_0003

A függőágy majd végig telis-tele volt:IMG_0025

Kivéve, mikor kiborult:IMG_0061

Orvososdi is folyt, csak úgy lányok között:IMG_0089 IMG_0100

IMG_0110IMG_0108  IMG_0130 IMG_0149

Társaságban bizony az evés is jobban megy:IMG_0153 IMG_0158 IMG_0167

Istállónézőben is jártunk:IMG_0189

Hát bizony, jó lett volna hosszabb időt is együtt tölteni, nekünk azonban el kellett indulni vissza Keresztúrra, ott aludtunk, s onnan indultunk másnap Kolozsvárra vissza.