Tojásfestés a játszóházban

A Györkös Mányi Albert Emlékházban minden hónapban van egy alkalommal JelesNapTár. Főként elemi iskolásokat várnak ide. Népi játékokat, dalokat és mondókákat tanítanak és kézműves foglalkozásokat tartanak a lelkes szervezők, egy-egy jeles naptári eseményhez kötve a foglalkozásokat. Néhányszor mi is jelen voltunk. Ilyen alkalom volt a tojásfestéssel egybekötött húsvéti játszóház március utolsó hetében.

IMG_8486

IMG_8485

IMG_8529 IMG_8533 IMG_8538

Veronika Kristóffal:IMG_8543-Kristóffal IMG_8560 IMG_8600 IMG_8606 IMG_8612 IMG_8625 IMG_8646 IMG_8654

Reklámok

Munka után jól jött a pihenés

Március végén, miután befejeztük a pályázatokkal való foglalatoskodást, Gyuláék hívására Torockószentgyörgyre mentünk. Szombat estére értünk ki, vasárnap estig maradtunk. Gyönyörű napsütés volt, és a nagy kertben a gyerekeknek kiváló lehetőség adódott a játékra. Rajtunk kívül ott volt Gyuláék Venczelkéje és Tündéék Hanna-Pannája és Kristófja.

Ikerklub

Van Kolozsváron ikerklub, ami az Életfa egyesület égisze alatt működik. Van egy levelező listánk 33 feliratkozóval, és sor kerül havi egy találkozóra, a legutóbbi január 24-én volt. Mivel délután 5-től volt, segítség nélkül nem juthattunk volna el. Nekem mennem kellett az óvodába Katicáért, Isti dolgozott a rádióban, így Nusi néni segített abban, hogy Ágicát és Veronikát elhozza a Dávid Ferenc utcába.

A találkozó helyszíne a Rácz család otthona Maresz jóvoltából, mert az Életfa székhelye éppen foglalt volt. 13 gyerek gyűlt össze, valamint három három gyerekes anyuka és két két gyerekes anyuka. Míg az öt anyuka egymással beszélgetett, a gyerekek játszottak. Készítettem néhány képet, aztán Katica akart fényképezni. Íme:

Három fiús családnál sok az autó, így lányaim kedvükre autóztak, sőt annak a távirányítós változatát is kipróbálhatták.

Nagyon jól éreztük magunkat, én ikres anyukákkal cserélhettem tapasztalatot, s a lányok végre más játékokkal is játszhattak, mint az otthoniak. A végére Isti értünk jött, így aztán egy közös téli esti családi sétára is sort keríthettünk, míg az egyik belvárosi lakásból a másikba dalolva átmentünk.

10 éves a Klub

Tegnap délután buli volt: a Kismamaklub 10. születésnapját ünnepeltük a János Zsigmond Unitárius kollégium/ Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Mivel a munkaidőm kissé kihúzódott a fél 5-től kezdődő ünnepségig, megkértem Istit, hozza Katicát a buli helyszínére, találkozzunk ott. Én is igyekeztem, ahogy csak tudtam, siettem a színházból, hogy elérjek a rendezvényre. A Sora előtt találkoztam Istivel, Katica a nyakában ült, s ahogy meglátott a kicsi bogár, már távolról mosolygott. Bementünk a díszterembe, s bár fél 5 jóval elmúlt, mégsem késtünk el, mert még tartottak az előkészületek.

Mielőtt rátérnék a buli eseményeire, egy kis klubtörténet: valamikor Herédi Zsolt kispapaként indította útjára ezt a klubot, az ő kisfia már 10 éves. Jelenleg az Életfa Családsegítő Egyesület működteti a Kismamaklubot (régebben Várandósklub volt a neve) és Szabó Kinga irányítja a tevékenységeket. A Kismamaklub először a Mócok útján, a Pro Juventute székhelyén, azután a Farkas utcai református templom gyülekezeti termében, azután a Waldorf Óvodában, az Apafi Mihály Református Egyetemi Kollégiumban, és az Unitárius Óvodában működött (itt kapcsolódtam be több mint 3 éve én is, amikor Katicával terhes voltam, s heti egy alkalommal terhes-tornára jártam, illetve a meghívott szakemberekkel a terhesség és a babagondozás fontos tudnivalóit sajátítottuk el). A klubnak most önálló székhelye van a Széchenyi-téren, itt tartják a kismamás és totyogós találkozókat.

Az ünnepségen gazdag műsorban volt részünk, az időben érkezők felnőtt- és babapezsgőt fogyasztottak:

img_4917

Közben kivetítő vásznon pörögtek a klubos rendezvények fotói, illetve a mostani alkalomra begyűjtött családi fotók. Amikor felismert bennünket a kivetített képeken, Katica örömmel mutatta nekünk.

Szabó Kinga köszöntötte a klubos levelezőlista 500. feliratkozóját, a legfiatalabb (tegnap született) kisbabát, és mindazokat, akik támogatták és folyamatosan támogatják a klubot:

img_4921

László Bakk Anikó és Nistor Krisztina most is fáradhatatlanul tevékenykedtek, bemutatták az alkalomra összeállított zenés ünnepi műsorukat, amelynek keretében bohócot, csendkirályt, zenészeket, régi harangot, kereplőt és mindenféle zenélő kütyüt, köztük összeütögetésre igencsak alkalmas kavicsokat és egyéb kelléket vonultattak fel, gyertyát is gyújtottak, s a résztvevőket is bevonták a közös éneklésbe. Katica ma reggel a konyhában felelevenítette a történteket: „Anya, a tegnap a buliban azt énekeltük, hogy Ég a gyertya, ég, el ne aludjék.”

img_4927

Katica nem akart közelebb menni, hogy jobban lássa, mi folyik, csak mellőlem figyelte a bohóc piros orrát és a történéseket:

img_4930_g

img_4939

Meghívtak két gitáros srácot és egy énekes lányt is (sajnos, nem tudom, kik voltak ők), néhány dalukra Katica már közelebb merészkedett, nagyon figyelte muzsikájukat, táncolt is:

img_4945

img_4943

Burkhardt Imola bűvészmutatványára mindenki közelebb jött:

img_4950

Katica percig sem lankadt, a látszat csal, mert mindvégig éberen követte az eseményeket.

img_4940

A gyerekek a Harmadik zenekar népi hangszereket ismertető műsorszámát is nagyon figyelték:

img_4953

A táncházmuzsika alatt Katica nem állt be a körbe, de egyedül forogva, végig táncolt, s amikor elfáradt, kicsit megpihent a széken.

img_4931

Végig ott maradtunk, bár a sok ülést én már alig bírtam, időnként egy keveset sétálnom is kellett ahhoz, hogy az utolsó műsorszámot, a tombolahúzást is kivárhassuk. Volt ugyanis két nyerésre váró sorsjegyünk, egy 14-es és egy 131-es. Végül egy Marsupi márkájú babahordozóval és egy Erdélyi Gyopár folyóirat gyűjteménnyel tértünk haza a népes rendezvényről. Nagyon szép és jól sikerült ünnepi műsor volt, hatalmas gratula a szervezőknek! Isten éltesse a Kismamaklubot a továbbiakban is!

Újra volt buli a klubban

Március 5-én, csütörtökön került sor a Kismamaklub újabb rendezvényére, a januári-februári-márciusi gyerekek szülinapi bulijára. Tavaly ilyenkor volt az első ilyen ünnepség, azóta még volt néhány, s a mostanira mi is elmentünk, csupán csak a többieket ünnepelni, mert Katócát majd a májusi babócákkal köszöntjük.

dsc_0005

Elég sokan összegyűltek, bár – talán az esős idő miatt – nem voltak éppen annyian, mint egy évvel ezelőtt. Valószínűleg nem minden ünnepeltet hoztak el a szülők, bizonyára egyeseket a hűlés tartott otthon. Mi nagyon örültünk, hogy sikerült elmennünk, jól éreztük magunkat, daloltunk, beszélgettünk. Katica Nánikó néni kicsi harangjait is érdeklődve megcsengette.

dsc_0044

Nagyon figyelte a gyerekeket, bár többnyire azzal volt elfoglalva, hogy fogta meg a kezem és húzott a sütis asztal irányába. Valaki hozott gyümölcsös piskótát, abból kért a legtöbbet és kekszből. Aztán mikor szép sorjában köszöntöttük az 1, a 2, a 3 stb. éveseket, Katica nagyon kíváncsian figyelte a gyertyákat a torták tetején, sőt odaférkőzött, időnként el is akart fújni néhányat. Jó ez, mert gyakorolt, mire ő lesz 2 éves, már profi gyertyaelfúvó lesz.

p1030064

Persze a különféle ruházatú Csimbu babákat is figyelte, nekünk is van egy belőle, de itt sok más volt, mindenki más és más ruhájút kapott a szülinapjára.

dscf3678

Maradtunk végig, azaz fél 8-ig, kicsit segítkeztünk a takarításban, majd szépen hazasétáltunk. Katica kezébe kapta az esernyőmet, ez a dolog nagyon felkeltette az érdeklődését, így már nem kérezett ölbe. Úgy fogta az esernyőt, akár egy sétabotot, s így totyogott hazafele, nagyon vicces látvány volt.

Örültem, amikor megnéztem a klubbos fotók közt, hogy többen is töltöttek fel az eseményen készült képekből, így innen átvehettem néhányat, köszönet értük. Sajnos, én itthon felejtettem a fényképezőgépet.

Mesékről, gyerekrajzokról beszélgettünk a kismamaklubban

Ma délután fél 6-tól az unitárius oviba mentem Katicával, régen voltunk nagyobb társaságban, és a felvetett téma is érdekelt. A meghívott Zsigmond Emese volt, a Napsugár és a Szivárvány folyóiratok főszerkesztője, akivel mellesleg már találkoztunk a kolozsvári televízióban, ugyanis amikor terhesen a Pulzus műsor meghivottja voltam, és a Minimum Partyról beszélgettünk, akkor ugyanennek a műsornak Emese volt a következő meghivottja. Akkoriban is nagyon kedves volt, helyét felajánlotta a szerkesztőség elé érte jövő autóban, és ő hátul ült a csomagtérben, hogy én nagy pocakommal kényelmesen beutazhassak a főtérre. Ezúttal is nagyon pozitív hatással volt rám, nemcsak az általa elmondott két mese miatt, hanem a mesékkel és gyerekrajzokkal kapcsolatos érvelésével is egyet tudtam érteni.

img_8429-zsemese

Zsigmond Emese beszél (fotó Juhász Annamariék honlapjáról)

Katica is látszólag figyelemmel követte, el-elidőzött tekintete rajta egy-egy kis ideig, főként akkor, amikor a meséket mondta. Nagyon nagy érdeklődést mutattak a kismamák, anyukák is, teljesen megtelt az ovi terme, s a gyerekek adott pillanatban hangjukkal lekörözték az előadót. A síró babákat ki kellett vigyék, hogy valamit halljunk is abból, amit Emese mond.

img_8430-mese

A képet szintén kölcsönöztük Juhász Annamariéktól, köszönet érte.

Nem véletlen ez a nagy érdeklődés, hiszen nemrégiben kikezdték a Minimaxon levetített magyar népmesét, és az íly módon fellángoló vita sok kedélyt felkavart (http://multikult.transindex.ro/?cikk=8814, http://multikult.transindex.ro/?cikk=8844, http://szabadter.wordpress.com/2009/01/21/a-kiralylany-meztelen/).

Mind megfontolandó gondolatok azok, amiket Emese felvetett. Például az, hogy nem a fiúk, hanem a lányok kell a fiúknak adják a virágot, régen ugyanis a lány a fiú kalapjába tűzte azt, mert a virág a lányt szimbolizálja, s azáltal, hogy a lány átadja a fiúnak, magát ajándékozza oda. A színekkel is kavarodás van ma: a kék a lányok színe eredetileg, a piros pedig a fiúké, erre számos példa látható középkori festményeken, rajzokon. Fontos dolog a meseolvasáskor, hogy nem kell mindig képes könyvből olvasni, a képek nélküli mesék mondásakor a gyerek fantáziája jobban fejlődik. Emese elsősorban a magyar népmeséket ajánlja, szerinte abban nincs „horror”, meg emberevés, ahogy például a hétvégén látott Jancsi és Juliskában ez is megtalálható (a gonosz boszorka Jancsit és Juliskát el szeretné elfogyasztani, miután a kemencében akarja őket megsütni). Egyébként ennek kapcsán feltettem énis egy kérdést, a hétvégi bábszínházazásunk kapcsán, azaz hogy mi lett volna a teendő a síró gyerekkel, aki megijedt a gonosz mostoha alakjától és haza akart menni. Egyetértettem Emesével: a gyereket rögtön haza kellett volna vinni, és nem tartani benn, hogy végigsírja az előadást.

Ismerve a Jankovics Marcell illusztrálta magyar népmesesorozatot, elmondhatom, hogy valóban csakis kedves, tanulságos meséink vannak. Előadónk felhívta arra is a figyelmet, hogy figyeljünk jól oda, amikor más nyelvből fordított könyveket, színes meséskönyveket vásárolunk, hisz a gazdagon elárasztott piacon sok a selejt is, helytelen nyelvezetű, a gyermekeknek nem való irodalom is. Az igazi népmesét „nemcsak évszázados csíszoltsága, formai-tartalmi tökéletessége miatt szereti a gyermek minden más műfajnál jobban, hanem azért, mert megérzi, hogy a mese képi nyelven a Mindenségről vall, arról a Rendről, amiből még csak alig szakadt ki, aminek üzenete még ott zsong a lelkében. Amíg hallja ezt a hangot, ösztönösen az egészség és az élet folytatásának törvényét követi. A népmese megerősiti benne ezt a tudást, a jó végső győzelmének biztos ígéretét.” (idézet Zsigmond Emese egyik szövegéből, aminek lényegét más szavakkal a mai előadáson is elmondta.) Az igazi mese tehát kristálytiszta értékrenddel rendelkezik, amire elborult világunkban hatalmas szükségünk lehet. A mese ugyanis segít eligazodni a minden irányból bennünket elárasztó szűretlen információk teremtette káoszban és az önmegismersében is.

Ami pedig a gyerekrajzokat illeti, Emese fontosnak tartja, hogy hagyjuk a gyereket rajzolni, ne befolyásoljuk. Viszont jól figyeljük meg a gyerek rajzait, s ha például a gyerekrajzon csupán arctalan karika a nap, akkor komoly gondok lehetnek. Ugyanis a nap az apát jelképezi, mosolygó napot az apával elégedett gyerek rajzol. Lányok rajzain fontos, hogy színeket is használjon. Emese a gyerekrajzon számos olyan jelre hívta fel a figyelmet, ami az anyaság, a fészek igénye, a férfiasság, biztonság szimbóluma lehet. Jó lesz kicsit utánanézzek mindennek, mire Katica rajzait kell majd értelmezni. Egyelőre a kis körök és a nagy körök, körívek töltik ki a rajzlapjainkat, illetve a rendelésre általunk rajzolt számos tulipán, hal, ház és ló. Egyébként Emese ez utóbbit nem tartja jó dolognak, lehetőleg hagyni kell, hogy a gyerek maga rajzoljon, ne próbáljuk befolyásolni, hogy mit hogyan rajzoljon, mondta. Ez kissé furán hangzik, legalábbis az alapján, amit nap mint nap tapasztalok, hisz Katica igényli azt, hogy folyamatosan rajzoljunk neki dolgokat, sőt, időnként követeli. Muszáj lesz még számos dolognak utánanéznünk, nehogy rossz irányba befolyásoljuk gyermekünk készségeit.

Katica láthatóan jól érezte magát a mai kiruccanáson, nemcsak a sétatéren, ahova Apával együtt mehettünk, hanem az utána következő klubos délutánon is. Sok játék járt a kezében, de a legjobban egy szoknyás babával szórakozott, sokáig gügyögött, és halandzsa-mondókája ritmusára táncoltatta a babát a kezében közel fél órán át. Több kis bábut is a kezére húzott, illetve az ölembe hozott, például egy sárga csibebábut haza is akart hozni. Persze, nem engedtem, mondtam, ezt majd keresni fogják másnap az ovis gyerekek.

Utólag kaptunk Angélától képet – köszönet érte -, ő addig fotózhatott csakis, míg a kis Endrét én ölembe vettem, s Katica a kis csibebábuval szórakoztatta:

dsc_00011

A Kismamaklubot is meglátogatta a Mikulás

img_7424-krisztina

Hétfőn, december 8-án az Unitárius Oviba mentünk délután fél 6-ra. Katica a délutáni alvásból éppen csak felébredt, már rohantunk is, nehogy lekéssük a Mikulást. Kismamás levelezőlistán napok óta szerveződik a dolog. A lényeg, hogy minden összejött: a Mikulás valóban megjelent egy nagy zsákkal. Mivel Katica folyton ölbe kívánkozott, oda hordott minden játékot nekem, és ő is az ölemben csücsült, így én nem fotózhattam, a kamerát is itthon felejtettem. Ezért aztán a Juhász család blogjáról kölcsönöztem képet, köszönet érte. A Mikulás mellett Nisztor Krisztina látható, akivel hétfőnként énekelni szoktunk az oviban.

Most is volt éneklés, mondókázás, és nagyon-nagyon sok kisgyerek, no meg anya és apa, sőt nagymama. Még egy képet átveszek, amin én is látszom, ölemben Katócával meg egy nagy macival, amit egy polcról vetetett le:

img_7411-nezzuk

Az itt látható tömeg csupán az egyharmada azoknak, akik egybegyűltek Mikulásozni. Szép ünnepség volt.  következő mondókákat és dalokat tanultuk:

Miklós püspök egyszer régen segített a szegény népen.
Őt dícsérte koldus, árva, emlékezzünk jóságára!

Püspök bácsi, Mikulás, van-e veled favirgács?
Ha nincs veled favirgács, puttonyodból cukrot ránts!

Három szegény leányka járkál rongyos ruhába’,
Három nap  a szobába’ pénzt hajítgat sorjába.

Hajíts nékem mogyorót, aranydiót, ropogót!
Ejts ki, püspök, csak egy szót, szeretetre lobbantót!

Hull a pelyhes fehér hó, jöjj el, Mikulás-apó!
Minden gyermek várva vár, vidám ének hangja száll.
Hozz zsákodban minden jót, piros almát, mogyorót,
Jöjj el hozzánk, várunk rád, kedves öreg Mikulás!

Nagyszakállú Mikulás, gyermekek barátja,
Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja.
Amerre jár reggelig, kis cipőcske megtelik.
Megtölti a Mikulás, ha üresen látja!

Angyal, kangyal, mikula, nyolc dob meg egy pikula,
Irgum-burgum, paraffin, ince-pince, ki van kinn?

Nótás Mikulás, flótás, pikulás,
Jön a sok jóval, hegedűszóval.
Csellón muzsikál, csizmám tele már.
Mosolyog, hallgat, haza úgy ballag.

Időközben még kaptunk levélben 4 fotót Jakab Ágitól, azokat is betesszük ide.

dsc04599-1

dsc04600

dsc04570