Cilike – Katica első képregénye

Katica régóta unszolja Apát, hogy készítsenek együtt animációt. A minap neki is fogott a rajzok elkészítéséhez. Rajzolt egy hátteret, amin átlátszó fóliára rajzolt alakokat lehetett mozgatni. Minden egyes beállítást lefényképezett. Aztán kiderült, amikor letöltötték a képeket, hogy kevés az, ami nem homályos. Isti segített neki, lefényképezte a jeleneteket, és közben próbálta megértetni, hogy egy animációhoz sokkal több képkocka kell. Katica azonban azonnal akarta látni az eredményt. Hiába volt már késő este, a képeket rögtön „össze akarta folytani“. Elmagyarázta, hogy az egymás után megnézett fényképeket olyan szorosan kell egymás mellé helyezni, hogy összeérjenek, ne legyen köztük rés – ő valahogy így próbálta elképzelni a mozgóképben levő folytonosságot. Aztán született egy kompromisszumos megoldás: animáció helyett egy képregény. A feliratokat Katica találta ki.

Az alábbi linkről olvashatóbb formában is letölthető:

cilike-katica-elso-kepregenye

Kakasos torony – Katirajz

Katica ezt a címet adta: Mesevilág.

Volt egyszer egy napocska, aki elbújt a felhő mögé. A szivárvány barátja volt a napocskának. A hold még telihold volt, aztán megjelentek a csillagok is. Volt egy embercsillag is [a legszélső]. Aztán volt egy emeletes ágy a mi házunkban. Azon feküdt Ágica, Veronika, Katica és Anya. Reggel, amikor felkeltek, volt négy asztalkájuk: egy Anyának, egy Katicának, egy Veronikának és egy Ágicának. Apának külön nagy hatalmas asztala volt, mert ő külön Apa volt (Apa nem olyan fajta volt, mint mi, mert ő fiú volt, s a fiúknak külön van!). Mielőtt még ettünk volna, előtte aludtunk, és azt álmodtuk közösen (mind ugyanazt álmodtuk, mert testvérek vagyunk), hogy egy palotában laktunk, ami a felhő tetején van (mert ez álom), aminek udvara is volt. Én voltam a legnagyobbik, Veronika a középső, Ágica a legkisebb. Kakas üldögélt a palota tetején és azt énekelte, hogy „kukurikú, reggel van, keljél fel, de most sóhajt“. A palota mellett egy lóistálló volt, aranyszőrű aranyparipákkal. Aranycirkuszban aranyszoknyásak voltunk mi, és arany ugrókötelünk is volt.

 

A varázstehén

Katica meserajza vagy rajzmeséje (lejegyezve ahogy ő elmesélte rajza alapján)

Katica rajzoltatott Apával egy lovat, de kérte, hogy ne legyen se sörénye, se farka se füle. Aztán átvette az írószert, hogy a lóból tehenet csináljon, és rajzolt neki tőgyet, csillogó szarvat, fület, farkat és csillogó búbot a fenekére, ahonnan további csillogás jött, amiből kivarázsolódott egy gyerek. Ez szopott a tehén tőgyéből. Nőtt, nőtt a gyerek, s amikor már 10 éves lett, akkor az anyukája elment sétálni, és egy csillogó finom étel illatát érezte meg. Megérezte a lábnyomok szagát, ahol emberek jártak, elindult a lábnyomokon. Meglátta a házakat a nagy fűben. Közben egy kicsi vakond is megérezte a lábnyomok illatát, és beszaladt gyorsan a lyukjába. Onnan már kibírható volt az illat. Beköltözött a tehén meg a gyerek az egyik házba, a másikba pedig a vakond, a harmadikba egy hangya család, mert nekik tönkre ment a házuk, amikor valaki eltaposta.

A képet Apa beszkennelte, Katica bepötyögte a képe címét.

 

Március 7-én történt: belejöttek a folt-festésbe

Ágica és Veronika egyik kedvenc foglalkozása a festés. Ám ezt sem lehet bármikor. Sok időm és türelmem kell hogy legyen egyszerre ahhoz, hogy ne szabaduljon el a pokol. Festékkel és vizes üveggel őket otthagyni nem ajánlott, hamar kifestik a szobát is, a szekrényeket is, magukat is. Egy vízfestékezős alkalommal egy közös kartonra került minden szín, íme az eredmény:

Rajz hármasban

Tegnapelőtt estefele úgy adódott, hogy Ágica rajzolni kezdett egy kis széken – nagyon bele tud merülni, élvezettel csinálja. Katica fogta a másik kis széket, és már mellé is telepedett rajzolni, nem mondok újat: ő is imád rajzolni.

Veronika a másik szobába valami más játékba volt belemerülve, jó ideig nem jött ki onnan. De amikor kijött, és meglátta egymás mellett a két széket, s felette két testvérét, amint élvezettel rajzolnak, rögtön ledobta kis kosarát, amivel érkezett, és rángatni kezdett, a harmadik széket is oda kellett tennünk, és írószert is követelt magának.

Utólag lefényképeztem a három lány rajzát is.

Veronika bal kezével egyelőre inkább csak firkál, nem egy türelmes rajzoló (persze, az általam fel nem ismert mélyebb tartalmakért ezúttal kérek bocsánatot tőle…):

Ágica jobb kezével és tisztábban dolgozik, hosszasan elidőz egy-egy kis köröcske megrajzolásánál, próbálkozik a fej-szem-orr-szájjal is már – nekem legalábbis úgy tűnik:

Katica sok-sok részletet figyelmesen megrajzol, s mindig el is meséli,mit ábrázol a képe. Kis házaira a házszámokat is feltüntette, kissé megforgatva.

A legutóbbi vonalzó. Figyelmeztettem, hogy fordítva írja a számokat, így aztán újabb vonalzót rajzolt, és megkért, hogy én írjam be a számokat, így aztán segítettem neki.

És még egy remekmű Katicától:

Minden napra sok rajz

Egyszerűen követhetetlen, meg sem próbálom, hogy minden rajzot gondosan feliratozva archiváljak – lehetetlenség. Most már Ágica és Veronika is napi rendszerességgel rajzolnak, én meg összeszedem a sok lapot a ház megannyi részéből, és eldobom, mert nem lenne ahol tároljam az összeset, és még szerintem nem is érdemesek arra, hogy tároljuk.

Ágica a türelmesebb, mívesebb: ő már egész ügyes kis köröket, spirálvonalakat, pontokat rajzol, és elkezdte kombinálni is ezeket. Sőt, ma megpróbált egy fejet is megrajzolni a szükséges részletekkel, de csak mi ketten tudtuk, hogy az fej: ő magabiztosan rajzolta, én megfelelőképpen ráhangolódva felismertem. Ágica a jobb kezét, Veronika a bal kezét használja, eddig többnyire így alakult.

Veronika megfigyeli, ahogy Ágica rajzol, ő is rajzolgat vagy lyukasztgatja a lapot írószerével. Elég gyakran elveszi Ágica kezéből az írószert, vagy egy másik írószerrel rárajzol az Ágica lapjára. Ő jóval kevesebb időt tölt a rajzolással, inkább odajön hozzám, és kezembe nyomja írószerét, hogy én rajzoljak neki. Ágica is keresi a társaságom rajzolás közben, de ő másként: az ölemben is tovább rajzol, és elvárja, hogy figyeljem, rajzolását, ha pedig beszélgetnék közben valakivel vagy elfordítanám fejem, hangoskodva értésemre adja, hogy inkább kövessem a munkáját.

Katica mostanában kivágós kedvében van: egész nap csak faricskálna kicsi ollójával. Készít kivágott lapokból füzetkét, majd abba rajzol, és ír is (megtanulta a nagybetűket, az utcán minden feliratnál elidőz, betűzi azokat), csipketerítők egész sorozatát vagdalja, és ha rajzol valamit, többnyire azt is kivágja. Így elég sok rajza köt ki a szemetesben felfaricskált formában. Az óvodában színez, és sok ilyen kiszínezett lapot hazahoz. Ezeknél a kiszínezendő nyomtatott figura mellé gyakran rajzol valamit még kiegészítésként, számára ez az izgalmasabb rész, és nem a színezés. Szeret festeni is, festményeit megőrzöm, nem tudom, mikor lesz időm arra, hogy lefényképezzem a javát, pedig már van egy bőséges digitális kiállításra való. Az alábbi képsor Katica mostanában készített rajzsorozatának befényképezett változata:

A fentihez túl hosszú magyarázatot fűzött Katica, amikor megrajzolta, egész elmélete van e rajzhoz, talán utólag sikerül bekérnem tőle, hogy le is jegyezhessem….

Az alábbiak mindenikéhez adott elnevezést is:

Pillangó (ezt utólag ki is színezte pirossal)

Kaltc és Kelendória

Tojásfarkú madár, kacskaringós lábú madár és fejen bucskázó madár

Gólyamadár

Póniló