Állatkert, keresztúri pihenő, esküvő Kézdin és látogatóban Kovásznán

Gagó és Andi augusztus 26-án, pénteken tartották esküvői ünnepségüket, ahova bennünket is meghívtak. Egy nappal előtte elindultunk, de Marosvásárhelyen megálltunk, ugyanis a múltkorról elmaradt állatkerti látogatást most pótolni akartuk. Nem bántuk meg a kitérőt, szép ez az állatkert, s bár egyes részeken építkezés folyt, kellemes sétát tehettünk. Íme néhány kép:

És így jöttünk kifele (azaz hogy jöttünk volna, ha…):

Estére már Keresztúron voltunk. Itt készültek utazásaink legvidámabb fényképei:

Kézdire pénteken dél fele indultunk. A már gyakran átutazott útvonalon mentünk: Udvarhely-Csíkszereda-Kászonok térsége, így érkeztünk meg Kézdivásárhelyre. A város szélén megálltunk, és hipp-hopp átöltöztünk. Katica, Ágica és Veronika székelyruhát kaptak újra. Azt már csak utólag, a képek alapján tudtuk meg Keresztanyámtól, hogy Ágica kötényét fonákjával kifele adtuk fel a nagy sietségben. Nekünk nem tűnt fel…

A kézdivásárhelyi helyi református templomba du. 6 órára kellett megérkeznünk. A városban amúgy javában zajlottak a városnapok rendezvényei, az éppen soron levő koncert hangja a templomba is behallatszott. Az esketési szertartásokat a mi lányaink nem nagyon bírják,ami érthető, ebben a korban csendben ülni egy templomban nem nem igazán jellemző. Isti kiment a kicsikkel, most rajta volt a sor, Udvarhelyen én ültem kinn – ez így alakult, csak most utólag tűnik ennyire megszervezettnek, amúgy spontánul alakul.

A városnapok látogatói a három székelyruhás lányt végig fényképezte, valami csodababáknak tekintették, akik mintha a helyi babamúzeumból szabadultak volna ki.

Az ünnepély Kézdi peremén egy vendéglőben volt, este 7-től ki meddig bírta. A kicsiket a babakocsiban elaltattuk 10 körül, az épület bejáratánál aludtak békésen, nem véve tudomást a körülöttük járókról. Katica is álmos lett 12 fele, próbáltam elaltatni a kocsiban, de csak játszott, míg aztán elindultunk a szálláshely felé.

Gagó foglalt nekünk szobát egy iskola bentlakásában, ami egészen jó volt erre az éjszakára, egy baj volt vele, magasra fel kellett cipelni a lányokat, meg mindent, ami kellett az altatáshoz. Másnap délelőtt még benéztünk a városnapokra, de nem volt éppen semmilyen műsor. A felfújt csúszdára Katica még a vásárhelyi állatkert bejáratánál rákapott, Kézdin is ki akart próbálni minden felfújt játékszert, kettőben kiegyeztünk. A főtéren vásár volt, körülnéztünk, aztán elindultunk Kovásznára.

Isti nagymamáját jó egészségben találtuk, viszont Csilla és Éva néni éppen el voltak utazva, így velük nem találkozhattunk. Öcsiékhez mentünk át, ott is aludtunk, az éjszakába nyúló beszélgetést követően. Vasárnap délután itt a gyerekek kecskéket etettek, élvezték a nagy kert nyújtotta szabad játék lehetőségeit. Hétfőn dél fele visszaindultunk Keresztúr fele, onnan majd Kolozsvárra. Vártak a tábori elszámolások, ezzel kapcsolatos teendők.

A januári névnapokat tortával ünnepeltük

Úgy adódott, hogy két újszülött kislányunk nevenapja januárra esik. Előbb van Veronika napja, január 13-án, aztán január 21-én Ágnes napja. Ők erről egyelőre mit sem tudhattak, de azért valamelyest megadtuk a módját az ünneplésnek: gyümölcsös túrótorta készült erre a két januári névnapra. Katica nagyon élvezte a torta díszítését, utána minden játékából, s minden kezébe kerülő ruhadarabból tortát rakott össze.

Keresztanyám, Nusi néni és Attila ünnepelték velünk babáinkat. A torta finomra sikerült, mindenki szerette. Köszönjük a velünk ünneplőknek, hogy együtt lehettünk.

Az ünnepelteket Keresztmama altatja, egyszerre:

Veronika, bár megébredt, nem néz a tortára:

Katicának viszont tetszik az ünneplősdi:

Katica külön-külön próbálkozik a kistestvérkékkel:

Katica 2 és fél, az ikrek a 32. hét kapujában

Éjszaka van, túlléptünk éjfélen, s éppen ilyenkor indultunk 2 és fél évvel ezelőtt a kórházba Istivel, hogy megszüljem Katicát, aki reggelre világra is jött. Most újra terhesen, lepörögnek előttem ezek az események, és örülök, hogy nemsokára három kisleány anyukája leszek. Kérdés: vajon hagynak-e majd időt folytatni ezt a netes naplót? Most is csak éjszakánként sikerül beírni ezt-azt.

Itt az ideje, hogy újra összefoglaljam, mit tesz és mit nem Katica ennyi idősen. Már maga is kezd tisztában lenni az idő fogalmával, használja a múlt, a jelen és a jövő időt. Ami a legfontosabb: igen kreatív korszakba lépett, elkezdett olyan képeket készíteni, amelyek ábrázolnak is valamit. Már több rajzát betettem az előbbi bejegyzésekbe, s a jobban sikerülteket ezután is berakom, hadd maradjanak meg, mert amúgy a sok berajzolt lapot lehetetlenség lenne megőrizni.

img_5061

Játék közben is hasznosítja a képzelőerejét, ami sok esetben a hallott-látott népmesékből táplálkozik. Az építőkockákból nagyon különböző dolgokat alkot, gondosan sorba helyezi azokat méret vagy színek szerint is, toronyból pedig már akkorát épít, amekkora épp nem dől össze, majdnem az összes kockát belekombinálva. A rajzain és az építőkockákból kirakott figurákban is folyton visszatérő motívum nála az Apa, az Anya és a Katicájuk elem (ő nevezi meg így azokat), de már több esetben megjelentek a kistestvérek is. Próbáljuk felkészíteni az ikrek fogadására, bár egészen biztos vagyok benne, nehéz lesz neki egyszerre két kisbabát elfogadni, és rögtön szeretni is, mihelyt nagyon sok figyelmet és gondoskodást rájuk kell majd szentelnünk. Remélem, hogy már elég érett lesz, mire megszületnek.

img_5069

Az utóbbi időben Katica egyre bonyolultabb tevékenységutánzó és szerepjátékokkal foglalja el magát. Ha látja, hogy valami dolgunk van, eljátszik egyedül. Fontos neki, hogy maga mellett tudjon, de plüss állataival vagy babáival hosszasan beszélgetve, önállóan játszik, egész történeteket forgat le velük. Ilyenkor is megfigyelhető, hogy nagyon gazdag a szókincse, sok nyelvtani szabályt betart. Régóta már, hogy összetett mondatokkal fejezi ki magát, és ragoz is. Néha még mondd engedet a téged helyett, engünket minket helyett („Ne vígy engünket a kísértésbe…”) – nagyon viccesen hangzik. Folyton kérdez, csacsog, s újabban közben fel-alá jár, akár az apja telefonálás közben.

Az utóbbi hónapban az egyik családi főtéma a bilizés. Örülnénk, ha az ikrek születése előtt leszokna a pelenkázásról, hiszen egyszerre két babát éppen elég lesz tisztába tenni. Ám úgy tűnik, Katica idegrendszere még nem kellően fejlett a bél- és hólyagműködésének szabályozásához: nem bírja tartani, ha jön a pisi vagy a kaka, s idejében szólni. Olyankor mégis velünk örül, amikor sikerül eleget tennie a várakozásnak, mert ment valami bilibe. A „nem kell pisilni/kakálni?” kérdésünkre minden esetben nemleges a válasz, magától nem kéri a bilit.

img_5053

Egyelőre még nem eléggé önálló: nem öltözködik egyedül, és etetéskor is elvárja, hogy én kanalazzam be neki az ételt. Bár kap a kezébe kicsi kanalat vagy villát, de azzal csak kavargat, némelykor a villával felszúr valami darabosabb élelmet, és be is célozza a szájába, de nem ragaszkodik ahhoz, hogy önállóan egyen. Elaludni sem akar egyedül, s ha éjjel megébred, és nem vagyok mellette, akkor sír, míg bemegyek, így már nyugodtan visszaalszik.

img_5062

Általában barátkozó, de vannak helyzetek, amikor szégyenlős vagy zárkózott. Ha csenget valaki a kapunál, behúzóik egy zugba, és eltelik kb. 5 perc, míg elkezd kommunikálni. Ha valaki kérdez tőle valamit, gyakran az ellenkezőjével vág vissza (Hogy vagy Katica? „Nem hogy vagy…”; „Nem vagyok Katica, én csak egy szegény leány vagyok…”) Persze vannak kivételek, embere válogatja, van akivel egészen kedvesen elcseveg. Kiszámíthatatlan ilyen szempontból. Az utcán általában visszahúzódó, tart az emberektől, fél a kocsiktól.

img_5055

Saját igényeit mindenki másé elé helyezi, ha valamilyen vágya meghiúsul vagy csalódás éri, akkor sírás van, illetve hisztisen fekszik le a földre. Vannak nyűgösebb periódusai, talán a fáradtság, talán a bilire-szoktatással járó esetleges stressz miatt, nem tudom.

Kézügyessége jól alakul, az írószereket és az ecsetet úgy fogja, akár a felnőttek, csavaros tetőket már le tud csavarni. Imádja a popsikrémet nyitogatni, és ha nem veszem észre bárhova felkeni. Filctollaira is visszateszi a kupakot, ha erre külön megkérjük, de elég gyakran száradnak ki ezek, mert éppen elhanyagolta. Néhány cipőjét fel tudja húzni, azt viszont még nem tudja, hogy melyik a jobb és melyik a bal lábbeli. Kabátfelvevéskor sem tudja, melyik kabátujjba dugja be a kezét. A fogkeféjével elszórakozik jó ideig (ha megmutatom hogyan, súrolgatja is a fogát), de gyakran csak újra és újra megvizezi a fogkefét, hogy utána befalja, kiszívja belőle a vizet.

Ismer néhány számot, beszédébe tűzdeli vagy felsorolja, de még messze áll attól, hogy tudatosan használja. Néha rajzol is számokat és mondja, hogy „zajzoltam számot”, vagy megkér, hogy mi rajzoljunk neki számokat, hogy aztán bekarikázhassa azokat. A színeket már több mint 1 éve mondhatni jól ismeri, most gyakoroljuk a sötét és a világos színváltozatok felismerését.

Egyre többet tud (vagy sejt meg) az ok-okozati összefüggésekről. Logikája még kezdetleges, sokszor jut téves következtetésekre, de elég gyakran ad bizonyítékot éleslátásáról is. Emlékezetből felidéz néhány mondókát vagy éneket, a furcsa az, hogy eddig csak egy minden értelem nélkülit, az Afacuka-fundalukát hallottuk tőle hibátlanul végig elmondani. Egyre több kérdést fogalmaz meg és hosszas, egyre élvezetesebb beszélgetéseket folytat velünk.

Ha más gyerekek is vannak körülötte, időnként kézenfogva elsétálgat velük (úgy vettük észre, jobban kedveli a nagyobb gyerekek társaságát), de gyakoribb, hogy inkább egyedül játszik.

Tudja, hogy a kistestvéreket a hasamban hordom, hogy ott növekednek. Puszit ad a hasamra, illetve megsimogatja kistestvéreit. Ha kérdezzük, gondolkodás nélkül elmondja, hogy Anya hasában vannak a kistestvérei, mutatja is. Szerintem ez az egész még eléggé elvont lehet számára, bár sokat beszélgetünk arról, milyen lesz, ha már megszületnek. Például, ma a Keresztanyámnak skype-beszélgetésen elmondta, hogy az ő kiságyában fognak aludni a kistestvérek. Nagyon várja, hogy megépüljön számára az új játszó és alvóhely, a galéria, amit az Anna, Peti és Gergő c. Bartos Erika könyvből látott, ebben ugyanis van egy történet arról, hogy galéria épül a nagyobb gyerekek részére. Mivel már a 31. terhességi hét is lejárt lassan, nap mint nap szóba kerül, hogy milyen lesz, ha már nem csak ő van.

November 1-jétől betegszabadságon vagyok, nem járok be dolgozni, és már másfél hónapja két heti rendszerességgel járok az ikrek vizsgálatára a doktorhoz. Utoljára a héten, 3-án voltam. Újabb vizsgálat november 19-re van betervezve. Mindkét fejecske lenn, szülőcsatorna irányában, egyik alább, másik rögtön fölé helyezkedve – talán versengés folyik, ki jöjjön ki előbb? 1600-1600 grammot olvasott ki az orvos a mérésekből, a szívhangot és a magzatvíz mennyiségét is rendben találta. Úgy tűnik, egyformán fejlődnek, ami nagyon jó eredmény ebben a terhességi szakaszban. Reméljük, most már így marad végig.

Közben vér- és vizelet analízisen is voltam, az eredmények közt van néhány csökkent érték. Így a kálciumszintem pótlásra szorul, azóta beveszem a napi 1 pezsgő kálciumot. A glukóz-szint is kisebb egy picit a normál értéknél, doktorom azt kérdezte, hányszor eszem naponta. Én mondtam, napi háromszor, plusz közben gyümölcsök. Hát azóta, hogy ezt tudom, még az édességet, a csokit is bátrabban bevágom.

Ami a babákat illeti, az elkövetkező héten lépnek 32. hetükbe. Ez egy fordulópont lesz, nagyon drukkoltunk, hogy nehogy ennél korábban megszülessenek. Ekkora simulnak ki arcukon a ráncok, fejüket pedig már haj fedi. Mostantól az a fontos, hogy a tüdejük is rendesen kifejlődjön. Az esetleges koraszülés esetére hétfőn beadattam a tüdőerősítő injekciót. Remélem, nem lesz újabb adagra szükség. Kb. 42 cm-esek lehetnek, és a jövő hétre még kb. 200 grammot magukra kell szedjenek, ami a mért megközelítőleges 1600-hoz hozzáadva 1800 gramm lesz gyermekenként. Mozgolódásukkal nincs gond, mostanra mintha már a baloldali is élénkebb lenne, felzárkózott a jobboldali, mozgalmasabb testvéréhez. A babák kiválasztása is mostanra már teljes gőzzel működik: naponta mintegy fél liter vizeletet üríthetnek a magzatvízbe. A fejlődéséhez szükséges tápanyagokat a lepényi keringésen keresztül kapják meg, de már el kellett kezdjék nyeldekelni a magzatvizet, amely természetesen folyamatosan pótlódik és cserélődik.

A lábam egyelőre nem dagad, ajánlott, hogy minél gyakrabban pihentessem. Visszereim sem lettek, megelőzésére körömvirágkrémmel masszírozom a lábam. A családi orvosomnál minden alkalommal mérik a vérnyomásszintem, amikor havonta egyszer megnéznek, utoljára 100/70 volt. Súlyom 69 kg, haskörívem: 113 cm.

Elkezdtem a kórházi csomagomba szükségeseket is összeírni. Egy részét Isti megvásárolta már a patikában és a gyógynövényes boltban. Ma összeraktam a babacuccokat is. Mostantól folyamatosan pótolom a hiányzó dolgokat, hogy minden együtt legyen, amire szükségem lehet majd. Előző terhességem idejéből már megvoltak a listák, csak összesíteni kellett. Szóval komolyan készülődöm. Katica is egyre több kisbaba cuccot lát a lakásban, csak úgy megbámulja a kicsi kezes-lábasokat, próbálom érzékeltetni vele, kb. mekkora testvérkéi születnek. Visszakérdez: „ilyen pici-pici?”. Még van egy adag babaruha, amit meg kell mosnom és vasalnom, ha ez is kész, már csak a kisbabák szekrényét kell elrendezni, illetve a Katica galériáját megépíteni. Terveink szerint a 34. terhességi hétre meglesz a kisebbik szoba meszelése, és benne elkészül a galéria, illetve annak berendezése is. Kissé izgatottan nézek elébe a következő, munkásabb hétnek, de remélem, sikerül magam megkímélni a plusz megerőltetésektől. Már nagyon várom, hogy mindennel elkészüljünk.

Szervusz Világ!

Molnár Katalin kisleányom 2007. május 8-án, reggel 9 óra 40 perckor született. Én, Lőrincz Ildikó és kisleányom édesapja Molnár István már 3 éve elmúlt, hogy házasok vagyunk, és már nagyon vártuk, hogy kisbabánk legyen. Ezt a virtuális naplót akkor kezdtem vezetni, amikor Katica az ötödik hónapot betöltötte. Tán azért ekkor, mert eddig nagyon el voltam foglalva a babázással, vagy tán azért, mert mostantól felgyorsultak körülöttünk a megörökítendő események – nem is tudom, miért most, de örülök, hogy mostantól sokminden megmarad itt, ami velünk történik. Mindez azért is fontos, mert szüleim, azaz a Katica nagyszülei korán meghaltak és gyakorlatilag én semmit sem tudok arról, hogyan is volt kisbaba koromban. Katicának reméljük sokmindent elmesélhetünk, de bármikor szüksége lesz rá, ebből a naplóból tájékozódni tud mindenről.

Mostanig ha naplóban nem is rögzültek a Katicával kapcsolatosak, de nagyon sok fotó őrzi az eddig átélt pillanatait. Egy folyamatosan frissülő fotóválogatás rólunk itt található: http://www.flickr.com/photos/9219124@N04/show/

Első két hónapban etetési naplót vezettem, akkor napi 8-12-szer evett a babóca. Most is igény szerint eszik, ha látjuk, hogy semmi sem csillapítja sírását, felveszem, és ha a nyakam vagy a mellem tájékát harapdálja, abból egyértelművé válik, hogy éhes a baba. Ez naponta nagyjából a következők szerint történik: reggel, ha valami különös zaj vagy szomjúság nem zavar korábban, akkor 8 óra körül ébred a baba, ő költ engem is. Ekkor egyből reggelit kap, hogy az előtej a szomját is oltsa, de éhes is ilyenkor bizony, mert mohón eszik, időnként mindkét mellből, majd hálásan böfizik utána. A következő evésre 11 és 12 óra között kerül sor, a harmadikra délután 2 és 3 óra között, a negyedikre 5 és 6 óra között, a vacsorára pedig esti fürdetés után, 8 és 9 óra között. Inkább csak a vacsorákat kéri mindkét ciciből, a többi étkezésnél beéri egy cicivel is. Mostanig nem evett és nem ivott semmi egyebet, csakis anyatejet, ami hál’istennek van bőségesen, nem panaszkodhatunk, és nagyon finom.

Nagyon meg vagyunk elégedve, igazi jó alvó baba ez a Kata baba. Este fél 10 vagy 10 órakor már mély álomba merülve alszik, és nagyon ritkán ébred meg éjszaka. Ringatni sem kell sokat, ha hasára fektetve a kiságyába kerül, kis idő múlva magától elalszik édesanyja jóéjtpuszija után. Ennek több oka lehet. Egyik legfőbb oka: kényelmes, nyugtató, kellemes környezetben alhat a kiságyában, a Flick-en levő fotókon is látható, milyen csodás ez a hely. Másik okra egyik idősebb ismerősünk, Csipike néni mutatott rá, aki szerint nyugodt vérmérsékletű szülőknek nyugodt babája Katóca. Van benne valami… A harmadik ok talán az lehet, hogy folyamatosan ragaszkodom ahhoz, hogy semmi se zavarja meg a napirendünket. Más ok is létezhet, nem tudhatom (még).