Kolozsvár Tiszástő útvonal, via Keresztúr

Hogyan is jön képbe a Kolozsvár Tiszástő útvonalon Keresztúr? Hát úgy, hogy  indulás előtt pár nappal Gyuszika unokatestvérem Budapestről hazafele menet éjszaka útbaejtette Kolozsvárt, amikor az autójába betettünk két alvó és egy éber kislányt, akikkel meg sem állt Keresztúrig. Így a több mint két hétre szóló távollétünkre való felpakolás zökkenőmentesebben haladt a lányok nélkül, és vasárnap, július 28-án el tudtunk készülni, majd elindultunk Kolozsvárról hárman: rajtam kívül Istivel és Lukács Robival. Keresztúron, miután a lányok megmutatták az utóbbi napokban készült rajzaikat, ebédeltünk, majd a lányokat is beültettük az autóba, és kissé zsúfoltan indultunk Csíkszeredába.

IMGP7391

IMGP7407 IMGP7404

Csíban találkoztunk Attilával, megálltunk egy rövid vásárlásra, míg a kicsik aludtak. Innen Robi Attilával autózott.

IMGP7418

(fentebb Lukács Robi fotói, alább a sajátjaim)

Aztán Kászonaltízen át a Tiszástői erdő fele hajtottunk, közben tábori jelzésekkel láttuk el az útvonalat. A lányok meg pózoltak:

IMG_2566

IMG_2580

IMG_2587

IMG_2595

IMGP7444

IMG_2620 IMG_2617

IMG_2634

IMG_2712 IMG_2707 IMG_2702 IMG_2698 IMG_2697 IMG_2694 IMG_2661

És még két fénykép Robitól a tábor helyszínére való érkezés pillanatairól:

IMGP7449 IMGP7452

Ezután már kezdett sötétedni, gyorsan sátrat húztunk, vacsoráztunk és próbáltunk elhelyezkedni sátrunkban, berendezkedve az éjszakára. Így indult a 18. Minimum Party alkotótábor előkészítése, ami tartott 31-ig, majd érkeztek a táborlakók, beindult a tábori élet, de ez már a következő bejegyzésem lesz, ami csupán a lányokról készült fotók válogatásából készül.

Egy hét nyári ovi a Heltainál

Adódott egy lehetőség arra, hogy a lányok nyáron is óvodázzanak, míg mi dolgozunk és tábort szervezünk: a Heltai Alapítvány nyári programot szervezett kisgyerekeknek. Beírattam a három lányt, Isti vitte és hozta őket, míg én a színházban dolgoztam. Az utolsó napon, július 19-én, pénteken volt egy kis záróesemény: előadással készültek a gyerekek. Elmentünk, hogy megnézzük a szereplést, de sajnos autóval. Azért sajnos, mert mire kijöttünk, pechünkre az autónkat tilos parkolás miatt elszállították…

Na de a műsor szép volt, a végén a lányok kaptak gyöngyből fűzött karkötőt a nevükkel, és még adódott lehetőség egy kiváló ismeretségre is: Matyi ovit innen a táborba is magunkkal vittük.

A lányok saját készítésű bábokkal szerepeltek, több éneket tanultak, amiket utána, otthon is sokat énekelgettek.

IMG_1961

IMG_1973

IMG_1988 IMG_1986 IMG_1984

Vista felett sárkányok jelentek meg

Kolozsváron sem unatkoztunk… dolgozni még be kellett járnom, a lányoknak is folyamatosan ki kellett találni valami szórakozást, és a tábor időpontja is rémesen közeledett. Misiék zseniális ötlete volt a vistai hétvégi kirándulás: a faluban hagytuk az autókat és kimentünk a dombtetőre. Akkor még a nap is biztatóan sütött, a sárkányeregetést nagyon élvezte mindenki.   IMG_1808 IMG_1802 IMG_1786 IMG_1779 IMG_1776-1  IMG_1775  IMG_1769 IMG_1752-1    IMG_1747.0-1 IMG_1743-1  IMG_1738 IMG_1736

Aztán még fennebb mentünk a dombon, kerestünk egy fát, ami alá betelepedtünk, és sütni meg enni készültünk.

IMG_1845

Miközben a lányok kipihenték a sárkányeregetés és a túrázás fáradalmait:

IMG_1855

Máglyarakás készül:

IMG_1864

Mire a tüzet meggyújtottuk, jött egy kis izgalom: összegyűltek a felhők a fejünk felett, lehűlt az idő, jó kis zivatar áztatott bennünket. A lányoknak pakoltam esőköpenyt, magunknak viszont nem…

A húst azért még sikerült megsütni és megenni, közben az eső is elállt, újra kisütött a nap, de ekkor már indultunk vissza, várt ránk a lefele uton a sár. Kb. egy kilométerünk volt, amit agyagos sárban kellett megtennünk. Hát bizony egy óra hosszán át pucoltam a lányok lábát ahhoz, hogy beültethessem őket az autóba.

IMG_1906

Fürdőn

Július elsejére érkeztünk meg Hegyközszentmiklósra, ahol sátrat húztunk. Mint utólag kiderült, nem a legjobb helyre, ugyanis a kerítés mellett a bokroknál zavaróan sok volt a szúnyog. Ez volt a helyünk:

IMG_1381

Ez meg egy szúnyogcsípte Veronika-arc:

IMG_1375

Az etetés nálunk mindig sok rábeszéléssel jár…

IMG_1701

Útban a medencéhez:

IMG_1672

A lányok a fürdést nagyon élvezték, amikor csak lehetett, vízben voltak.

Apa a lánykoszorúval:

IMG_1587 IMG_1559 IMG_1558 IMG_1557 IMG_1543 IMG_1511 IMG_1504 IMG_1502 IMG_1499

Esti szórakozásként Veronika és Ágica figyelmesen nézik, hogyan ugrálnak fejest a fiatalok:

IMG_1613

Esténként arrébb ültünk a szúnyogos résztől, így készülhetett ez a csendélet a lányokkal:

IMG_1606

Szerdáig bírtuk itt, a szúnyogok sem hagytak pihenni, a sok csípéstől a gyerekek nyűgösebbek voltak. De adtunk még egy esélyt magunknak a pihenésre: elmentünk egy napra a szomszédos fürdőre, Szarkóra, amely szintén termálvizes régi népi fürdőhely, amely így nézett ki még 2006-ban:

http://ro.geoview.info/szarko_regi_fuerd_,4458369p

Mostanra viszont egy puccosan rendbetett medencékkel, szállódával, vendéglővel magas árakkal elérhető fürdő lett, saját honlappal:

http://www.complex-adorianis.ro

Minden medencét kipróbáltak a lányok, majd ebédeltünk a vendéglőben, és délután a szilágysági útvonalon hazautaztunk Kolozsvárra.

 

Elkezdődött a nyári vakáció

Újra csak fél évvel ezelőtti történéseket írok, kísért a lelkiismeretfurdalás: be kéne valahogy pótolni az itt elmaradt bejegyzéseket, még nem tudom, hogy lesz ez naprakész. Na de lássuk, meddig jutok ma el: a lányok Nusi mamánál vannak…

A várva-várt nyári vakáció csak a gyerekeknek kezdődött, nekem még július közepéig be kellett járnom, s mellette a 18. Minimum Party alkotótábort is meg kellett szerveznünk. Így hát megoldást kellett találni arra, hogy aki vakációzhat, az vakációzzon. El is indultunk június 22-én egy hétvégére Keresztúrra, s a lányok ott maradhattak egy hétre.

Kalandosan kezdődött ez a hétvége, ugyanis kiderült van egy kedves rokonunk Vágásban, akinek annyi meggye van a kertjében, hogy bőven jut Keresztanyámnak is, nekünk is, sőt, még marad is. Ezt a nénit Szász Irénkének hívják, én mindeddig nem jártam nála, nem emlékszem, hogy találkoztunk volna, bár ő anyukámat ismerte. A rokonság levezetését messziről kell kezdenem: az anyai dédnagyszüleim, László Dániel és Gergely Zsuzsa voltak, ők mindkét ágon öten voltak testvérek. A dédnagymamám testvére volt Gergely Rebeka, és Irénke néni az ő leánya, aki férje révén került Vágásba, ahol óriási kertet tudhat magának, szép bennvalóval, ma már teljesen egyedül él ott. Gyerekei távolabb élnek, ritkán járnak haza. Így kerültünk mi is képbe egy szombati napra, Irénke néni kertjében sok-sok meggyet szedtünk, és csodálatosan szórakozhattak ott a lányok, amit csakis a képek segítségével tudok elmesélni.

Katica készített nekünk egy képet meggyszedés közben:IMG_1217

És elmondhatjuk, annyi volt a meggy, hogy Veronika arca ki se látszik belőle:IMG_1238-1

Csak az látszik, aki pózol:IMG_1232 IMG_1238 IMG_1239

Volt itt kút, amivel megismerkedtek, és ittak a vizéből is:
IMG_1285

IMG_1298 IMG_1289

Macska is volt:

IMG_1246

És sok-sok szórakozás, íme egy részlet.
IMG_1310

És itt vannak a második unokatestvérek:

IMG_1277

Másnap az Opelünk visszavitt Kolozsvárra engem és Istit, a lányok integettek:

IMG_1319

Aztán, egy hét munka után, pénteken visszatértünk Keresztúrra, szombaton Székelyudvarhelyre mentünk, ahol volt egy kiállítás a Haáz Rezső Múzeumban, amit Keresztanyám az újságból kinézett a lányoknak. A nálunk is népszerű mesefigurák ezúttal nem csak rajzokként, hanem Bartos Erika saját készítésű eredeti díszleteikben voltak megtekinthetők. És ott volt Bartos Erika is, a szerző, aki több általa megírt mesét levetített úgy, hogy közben mesélt is. Katica nagyon figyelmesen végignézte a levetített meséket, a kicsik jöttek-mentek, mozgolódtak, aztán a nagy tömegben a kiállítást is végignéztük.

IMG_1338

Majd elindultunk fel a dombtetőn Szelykefürdő irányába, meg sem álltunk Árcsóig, ahol vacsoráztunk. Majd onnan Kolozsvár következett.