Posted on március 31, 2009 by cacoka
Igen, szemelvények, mert az összeset lehetetlenség lejegyezni. Gyakorlatilag amikor csak ébren van Katica, folyamatosan dumál. Mondogatja, amit épp lát, hall vagy csinál, vagy éppen énekel vagy mondókázik. Egy egy ismert mondókánk sorát már egész jól ki lehet venni a halandzsából. Ha felismerem a mondókát, rögtön elismétlem neki, ilyenkor boldogan nyugtázza, hogy felismertem, amit éppen mondott. [...]
: kategória Szótár | Leave a Comment »
Posted on március 26, 2009 by cacoka
Vetköztetés és altatás alatt Katica szája be nem áll. Csak mondja, mondogatja mondatait, apró megfigyeléseit. Ma esti mondatáradatából a következők jutottak eszembe:
Pöttyös labdám van.
Add oda a Panda macim.
Anya ásít. Kata is ásít, hááá. Álmos vagyok.
Szabadi Pétel…
Szia Gyula. Ügyesen mondtam.
Katica beszél. Ügyesen beszél.
Pompás lábam van.
Vendi…
Nagy bácsi…
Apa Cuci bácsival beszélget. (Behallatszott Apa csetbeszélgetése)
Vizet iszik Katica. Tejet iszik [...]
: kategória Szótár | Leave a Comment »
Posted on március 26, 2009 by cacoka
Katica keresztapját, Végh Pétert mindenki Cucinak hívja. Amikor Katica megszületett, Cucika azt mondta, hogy első két szava az lesz, hogy Cucika bácsi… Teltek-múltak a hónapok, Katica még csak gügyögött, de Cucika már kitartóan gyakorolta vele: „Cucika bácsi, Cucika bácsi”.
Másfél évesen már egész listánk volt a kimondott szavakkal, de Cucika bácsinak még nem volt sikere [...]
: kategória Szótár | 1 Comment »
Posted on március 25, 2009 by cacoka
A ma délelőtti eseményekről Isti számolt be nekem. Az történt, hogy Katica felállt a mérlegre, s ott álldogált.
Isti: – Mit csinálsz?
Katica: – Állok! … kilós vagyok…
Ma délelőtt csak úgy a nevét is mondogatta: Mónál Kati. Utána Isti megkérdezte, hogy hogy hívnak? – mire szépen mondta, hogy Mónál Kati. Felbuzdulva a hallottakon, ebédkor, mikor hazajártam, én [...]
: kategória Gyerekszáj | Leave a Comment »
Posted on március 25, 2009 by cacoka
Amióta dolgozom, a hétvégéinket igyekszünk teljes egészében kihasználni, játszunk, sétálunk, énekelünk, táncolunk és egyre többet beszélgetünk. Hétközben, amikor délután fél 5 után hazaérek a munkából – akárcsak a hétvégéken – Katica többnyire velem akar lenni. Nagyon sokat kell ölelgetni és szeretgetni, hiszen a testi kontaktus, édesanyja ölelő melegsége ilyenkor sokkal fontosabb számára, mint bármi más.
A [...]
: kategória Gondolatok a gyereknevelésről | Leave a Comment »